Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Miklósy Zoltán: Városi Szemle, XII. évf. / 320 - Fekete Lajos: Ahmed Refik: Türkijede mültedžiler mes'elesi. Madžar ve leh mültedžileri. Kösüt. Rusja ve Avstriaja karši türk sijaseti. Türkije, Ingiltere ve Fransa i'tilafi (1849–1851). (Az emigránsok ügye Törökországban.A magyar és lengyelemigránsok. Kossuth. Törökország politikája Oroszországgal és Ausztriával szemben. Török-, Angol- és Franciaország szövetsége 1849–1851.) (A török történelmi társulat kiadványai, 8.) Sztambul, 1926. / 320–323. o.

322 ISMERTETÉSEK $ jegyzéknek egykorú török fordítása, amely más forrásból már ismeretes lévén, ránk nézve csekélyebb értékkel bír, de a kérdésnek és az elsősorban török történelmi kutatás céljait szolgáló kiadványnak teljességéhez hozzártartozik. Ugyanígy ítélhetők meg a kötet francianyelvű közleményei: Bem tábornoknak egy román légió felállítása tárgyában Moldva és Havasalföld lakosságához intézett kiáltványa, Kossuthnak július 14-én Szegediről Bemhez küldött levele, a Fuäd, pétervári küldetésével kapcsolatosan kiadott orosz bulletinek ós levelek, Kossuthnak november 26-án Sumlából Mustafa Resíé pasához intézett s hiteles szövegében először — befejező részében hasonmásban is — közölt levele, továbbá búcsúlevele hozzá és 'Ali pasához s végül Mussurus londoni jelentése Kossuthnak Angliába való megérkezéséről. A legfontosabb kérdés, melyre a kiadványból választ szeretnénk nyerni, abban áll, hogy mi volt a kormány célja a menekülők befogadásával s mi volt. az a határ, ameddig oltalmazásukban elmenni akart volna. A kormány sokat emlegette az emberségességet, de az iratok nem erősítik meg azt a felfogást, hogy pusztán ebből a szempontból, rokonszenvből akár fegyveres konfliktusra is elszánta volna magát. A menekülőket — főleg eleinte — szívesen fogadta s anyagilag — többször titkolódzva az osztrák és orosz képviseletek előtt — később is támogatta, de a fegyveres megoldástól félt. Idővel pedig, a diplomáciai bonyodalmak kibogozásába belefáradva, a menekülők végeláthatatlan kéréseibe és panaszaiba beleunva, talán felfogását is hajlandó lett volna megváltoztatni: Fu'ádot azzal küldi Pétervárra, hogy — ha a hadüzenetet kivédeni nem tudná — a helyzet jelentése végett a cártól megfelelő időhalasztást kérjen. Távolabbi török külpolitikai tervnek nyomát se találjuk ezekben az iratokban. A török kormány olyan tervtől, amely Oroszország vagy Ausztria ellen irányult volna, félénken óvakodott, az északi hatalmaknak kedvükben járni, kívánságaikat szinte parancsszerűen teljesíteni igyekezett. A Kossuth-ügyben boizott határozatai ós kiadott rendeletei is azt mutatják, hogy a menekülők megoltalmazásáról tett ünnepélyes ígérete, melynek következményeit talán nem fontolta meg eléggé s nem is látta be kellőképen, igazában csak Fu'sd szerencsés útja és a két nyugati hatalomnak az oroszosztrák szövetség miatti féltékenysége s ebből kifolyólag Törökországra kifejtett nyomása következtében vált véglegessé.