Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Föglein Antal: Kempelen Béla: „Magyar nemesi családkönyv”. I. füzet. Budapest, 1927. / 311–313. o.

312 ISMERTETÉSEK sorolják fel az egyes családokat s a Kempelen említette hátrányaik (aki nem készül el idejében adataival, annak várnia kell, míg a pótkötetbe kerül stb.) is csak látszólagosak; a valóságban áttekinthetőbbek, könnyen kezelhetők s megvan az az előnyük is, hogy az egyes családokról pótlólag még a szerző kezébe kerülő adatokkal utólag kiegészítem lehet a hiányokat. S Kempelen műve mindezen előnyökkel nem rendelkezik. Ezzel azonban csak a szóban forgó mű szerkesztését s beosztását akartam érinteni, amely mellett a mű tartalma, tehát a szellemi értéke, még mindig kifogástalan lehet. De erre vonatkozólag is válna észrevételem. Az ilyen nemesi nyilvántartás, mint aminőt Kempelen itt nyújt, ha még oly tiszteletreméltó is az indítóioka, ha általa valóban el is érhetjük a történelmi családok megbecsülésének kultuszát, elő/segítjük is az ezen történelmi családokba való belekapcsolódást, a multak emlékének tiszteletével önérzetet, önbizalmat, lelkesedést tartunk is ébren a mai nemzedékben: így, ebben a formában tényleg csak egy társadalmi osztály magánkedvtelésére szolgálhat s annak egyéb célja nyilvánvalóan nem lehet, mint hogy a segítségével bármikor megtudható s ellenőrizhető legyen, ki tekinthető tulajdonképen a mai kortársaink közül történelmi családbeli leszármazónak. De nekünk nem ez a lényeges. Mi a történettudomány szempontjából a genealógiával foglalkozó irodalomtól mást várunk. Különösen most, amikor maga a genealógiai tudomány is kissé a tekintélyét veszítette s a vele való foglalkozást kicsit le is nézik. Most az ezen tudománnyal foglalkozóknak többet kell nyujtaniok. ! A genealógia a történettudománynak egyik külön ága s mint ilyen hivatva van felkutatott adataival a politikai, főleg azonban a társadalomtörténet adatait kiegészíteni. Az egyes helyhatóságok történetének ismertetése el sem képzelhető a genealógia közreműködése nélkül s épp így szükséges az adatainak felhasználása a gazdaság- s birtoktörténet kérdéseinek megvilágításánál is; de egyenesen nélkülözhetetlen e történeti segédtudomány közreműködése a közigazgatás, a törvényhatósági önkormányzat kialakulása történetének megírásánál. A genealógia tehát nem lekicsinylendő tudomány s nem is felesleges. Sőt, igenis, nagy szükségünk van reá s óhajtandó volna, hogy Nagy Iván utódainak igen megritkult sora megsűrűsödjék s a genealógia mű-