Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Miklósy Zoltán: Forster Gyula: Koros és a Berényiek. Budapest, 1927. / 304–306. o.

304 ISMERTETÉSEK mutatva nékik, patriarchális viszonyban élnek köztük és velük. A kitűnő írónak hálásak lehetünk munkájáért, mely korántsem hízelgő, hanem mindenütt tárgyilagos. Ahol árnyoldalak vannak, leplezés nélkül van az elmondva. A rengeteg anyagot művészien csoportosította és olyan élvezetes nyelven írta meg, hogy a könyv olvasását alig lehet félbehagyni. A sok szép illusztráció igen alkalmas eszköz az érdeklődés fokozására. Ha az írónak az volt a célja, hogy a magyar közönség egy család történetén át Erdély jelentőségét felismerje és legalább némi fogalma tegyen arról, hogy Erdélyben — ha átmenetileg is — mit veszítettünk, úgy célját teljes mértékben elérte. A műben csupán egyes kisebb családfa-részletek foglaltatnak, holott úgy tudományos mint gyakorlati szempontból kívánatos ós talán nem is nehéz lett volna egy ilyen elsősorban családtörténeti munkánál egy egységes családfa összeállítása és beillesztése. A mű végén található névmutatóban is örömest vettük volna a műben előforduló összes személy- és helynevek beiktatását. Legvégül annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy az utolsó nemesi felkelés idejéből Bethlen Elek megígért naplójának kiadására sem kell sokáig várakoznunk. DR. VITÉZ HÁZI JENŐ. Br. Förster Gyula: Koros és a Berényiek. — Budapest, 1927. 340 1. Szerző műve elején felhívja a figyelmet a visitatio canonicakra. Ezek az eddig kevés figyelemre méltatott kútfők sok becses adatot tartalmaznak, melyeknek a helytörténet és egyháztörténet mellett pl. az archaeologia, műtörténet, családtörténet, településtörténet, gazdaságtörténet, néprajz stb. kutatói is sok hasznát vehetik. A szakirodalom bőséges adatainak gondos felhasználásával készült munka tizenegy fejezetre tagozódik. Az első fejezet Koros vidékének középkori birtokosairól szól. Koros a Lipovnok-nemzetség egyik ágáé, a Korosi-családé volt, melynek 1130-ból keltezett állítólagos adománylevele azonban Tagányi szerint Bajcsányi Ádám XVIII. században készült koholmánya. Koros egyébiránt IV. Béla 1235-ben kelt oklevelében fordul elő először. Koroson — állítólag templomos „manseria" is volt. Első ismert birtokosai a *.