Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Tirscher Jolán: Takáts Sándor: A török hódoltság korából / 298–299. o.

293 ISMERTETÉSEK nyen olvasható tiszta nesik típusú oklevelet is (pl. Kasim budai pasa egy oklevele 955—1548-ból, Bécs. St. A. Turcica) facsimilében közzétenni, mintegy előiskolául a nehezen olvasható dlvänl típusú oklevelekhez. Az elméleti rész értókét fokozzák a gazdagon elszórt török-arab terminus technikusok is. Különösen' ezek könynyebb megtialálhatása érdekében jó lett volna azonban egy névmutatót is hozzáfűzni a könyvhöz. Megemlítem még, Iiogy a sajtóhibák jegyzékéből kimaradtak a következők: IX. lap, bal hasáb, 2. jegyzet: kjágid h. kjagid; IX. lap, jobb hasáb, alulról 4. sor: kancelláriaknak h. kancelláriáknak; XII. lap, bal hasáb, 2. jegyzet: fekiáltó h. felkiáltó; XVI. lap, bal hasáb, alulról 3. siosr: éun h. sin; XXXVIII. lap, jobb hasáb, 1. jegyzet: sumurg h. símurg (,

Greif, Adler* HORN, Neupers. Etym. 169). Szerény megjegyzéseim azonban mitsem vonhatnak le a nagyszabású munka értékéből. A nagy kulturális célok megértő mecénása, a vallás- ós közoktatásügyi miniszter úr, az Országos Levéltár főigazgatója, akik a mű kiadását lehetővé tették, továbbá a szerző, egyaránt büszkék lehetnek a magyar ós nemzetközi tudományos irodalom ezen újabb nyereségére. _ -n , ,

T T _ DR. KASONYI NAGY LASZLO. Takáts Sándor: A török hódoltság korából. Genius-kiadás. -8°. 570 1. Beható levéltári kutatásokon alapuló komoly tudományos felkészültség ós a könnyed, élvezetes előadás ismert erényei Takáts történetírói munkásságának. Legutóbb megjelent művében is e szokott módján tárja elénk az értékes és egyben rendkívül érdekes kortörténeti adatokat. Lüktető mozgalmassággal elevenedik meg a végbeli vitézek élete; papíroson béke van ugyan, valójában azonban folyton támadnak, portyáznak, a magyarok is, törökök is egyaránt. E kisebb csatározások mellett a kölcsönös bajrahívások is napirenden vannak. A párviadalok győzteseinek nevét szárnyára kapja a hír, tettét énekükbe foglalják a hegedősök; a végbeli vitézek előtt pedig a jó névnél és a szép hírnél mi sem becsesebb. A bajrahívás különben igen udvarias hangú levelekben történt, a viadal színhelyén pedig legdíszesebb ruháikban jelentek meg úgy a magyar, mint a török vitézek. De nemcsak mint hadakozó, bajvívó ellenfelet mutatja beszerzőnk a törököt. Művének „Török-magyar társadalmi