Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Föglein Antal: Sopron vármegye levéltára az 1921. évi kényszerköltözés után / 274–282. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 277 negyedik az ekkor a jegyzői tisztség ügykörétol már teljesen elválasztott s külön hivatallá átalakított s a XVIII. század utolsó s a XIX. század első évtizedében országszerte újonnan szervezett vármegyei levéltárnok vezetése alatt álló levéltárban teljesített szolgálatot. A vármegyei közgyűlési jegyzőkönyveknek letisztázása, valamint a kir. helytartótanácshoz felterjesztendő fontosabb közgyűlési végzéseknek lemásolása, mint említem, a vármegye aljegyzőinek volt a kötelessége; de Sopron vármegyében az aljegyzők e munkáját a főjegyző mellé beosztott kancellistának kellett elvégeznie, aki azonban ezt a munkát egymagában rendes időre elvégezni nem tudta s vagy az egyikkel, a letisztázással, vagy a másikkal, a kir. helytartótanácsnak szóló másolással, állandóan hátralókban volt.

1 Minthogy pedig a kir. helytartótanács a jegyzőkönyvi kivonatok rendszeres felküldését ellenőrizte, a főjegyzői kancellista, hogy meg ne sürgessék, inkább a kir. helytartótanácshoz felterjesztendő kivonatos másolatokat készítette el, a jegyzőkönyvek tisztázását ellen^ ben halogatta. A vármegye akkori főispánja, herceg Eszterházy Miklós, látván a főjegyzői kancellista összetorlódó munkáját, 1802-ben a kir. helytartótanácshoz szóló felterjesztésében még egy kancellista engedélyezését kérte.

2 A kir. helytartótanácsnak azonban az volt a véleménye, hogy a vármegye használja fel e tisztázási s kivonatoló munkára a levéltári kancellistát is.

3 A vármegye erre kimutatta, hogy a levéltárban a levéltárnoknak s a kancellistájának is különkülön annyi a dolga, hogy a főjegyzői irodának segítséget nem nyújthat

4 s így végre, 1804-ben, mikor a főispán már a sajtájából tartott egy segéderőt,

5 hogy hátralékban ne maradjon a főjegyzői iroda a jegyzőkönyvek tisztázásában, a vármegyének legfelsőbb helyen egy második főjegyzői kancellistát is engedélyeztek.

6 De akkor ismét az insurrectiós ügyek torlódtak fel annyira, hogy a kancellisták a jegyzőkönyvek tisztázásával megint csak hátralékban maradtak.

7 Az irodaszemélyzeten múlhatott tehát, hogy a vármegye a XIX. század elején a jegyzőkönyvek letisztázását elhanyagolta s megelégedett azzal, hogy a közgyűlési végzéseknek 1 0. L. Helytt. o. Revis. Protoc. Cott. 1802. f. 33. p. 2. a

U. o. 3 U. o. Polit. Cott. 1803. f. 1. p. 256. 4 U. o. p. 372. 5 IL o. 1804. f. 1. p. 209. fi U. o. 1804. f. 1. p. 24. 7 U. o. p. 209.