Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Föglein Antal: Sopron vármegye levéltára az 1921. évi kényszerköltözés után / 274–282. o.

278 KISEBB KÖZLEMÉNYEK csak a fogalmazványai őriztessenek meg. A szokásból azután rendszer lett s e rendszernek vallja ma Sopron vármegye a kárát: ha ezek a jegyzőkönyvek még a keletkezésük idején, a múlt század elején, letisztázva kötés alá kerültek volna, most nem kellett volna azokat ívenkint, másolatokból összeszedni s utólag beköttetni.

8 Megelégedéssel olvassuk az alispáni jelentésben, hogy a vármegye most végre megértette, mit jelentenek múltját illetőleg reá nézve e feljegyzések s belátta, hogy különös gonddal kell e feljegyzéseket tartalmazó könyveket konzerválnia is: eddig a szekrények tetején porosodtak, mostantól kezdve azonban már külön szekrényben őrzik majd őket. Megtudjuk különben az alispáni jelentésből azt is, hogy a vármegyének igen értékes középkori anyaga is van; szám szerint közel száz középkori „oklevélszövegről" tesz a jelentés említést; ami alatt nyilvánvalóan csakis oklevelet érthetünk. Lehangoló azonban, ha erről az értékes anyagról azt olvassuk, hogy „egyes darabokat valósággal úgy kell kiásni az irattömkelegből és megmenteni az elkallódástól". Mert ez csak arról tanúskodik, hogy már előzőleg sem nagy gonddal kezelték ezeket az okleveleket: ha ugyanis már előzőleg is külön ládákban (fadobozokban) vagy fiókokban tartották volna ezeket, együtt lennének most is s nem fenyegetné őket esetleg teljes pusztulás is. De, mint a jelentés maga is bevallja, ezeket a többnyire hártyára írt okleveleket az iratcsomókban, a többi irat közé belegyömöszölve s többrét összehajtva tartották; aminek aztán az lett a következménye, hogy egy jórészük már a levéltár menekülése s az ezzel együtt járó kétszeri összehányás, dobálás előtt is kitöredezett vagy elrongyolódott állapotban volt. Most pedig^ megtörténhetik, hogy a kényszerköltözés alatt számos iratcsomó teljesen eltűnhetik s ezekkel az iratokkal együtt a köztük levő ily értékes középkori oklevél is végleg elveszhet. S azért csak helyeselhetjük az alispán azon intézkedését, amely szerint e régi okleveleket most már egyenkint külön borítéklapokba helyezik, amelyekre, miként ez az Országos 8 Az igazság kedvéért meg kell vallanom, hogy egy hivatalos kiküldetésem alkalmával egy másik, tekintélyes vármegye levéltárában is találtam néhány 1848 előtti időből való beköttetlen jegyzőkönyvet, a múlt század második feléből pedig egy egész sorozatot s itt is az aljegyzők eredeti fogalmazványai pótolták a letisztázott jegyzőkönyvi (fólió) íveket. E körülményre jelentésemben fel is hívtam a vármegye felsőbb hatóságának figyelmét. Mint utólag értesültem, az illető vármegye most nemrég már beköttette jegyzőkönyveit.