Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Föglein Antal: Sopron vármegye levéltára az 1921. évi kényszerköltözés után / 274–282. o.

276 KISEBB KÖZLEMÉNYEK A rendezésnek ez a módja, miként ezt az alispáni jelentés be is ismeri, természetesen igen lassan halad előre s az 1926. év végén még egyetlen olyan iratcsoportja nem volt a levéltárnak, amely teljesének lett volna mondható. S nemcsak egyes iratok, hanem egész sorozatok lappanganak még a rendezésre, helyesebben a szétszedésre váró irattömegben s e mellett félő, hogy egyik-másik mutató vagy iratlajstrom, amely most még hiányzik, elő sem fog már kerülni s e mutatókat majd újakkal kell pótolni. A vármegye levéltárát ért e nagy kellemetlenség mellett még az a vigasztaló legalább, hogy a levéltár legértékesebb része, a vármegyei jegyzőkönyveknek az 1579—1803. évekre terjedő és 57 díszes bőrbe foglalt kötetből álló sorozata nem szenvedett kárt az elszállítással járó ide-oda hányódás alatt. Már a folytatólagos évfolyamok, amelyek, miként az alispáni jelentós mondja, — bármennyire hihetetlennek hangzik is, — nem voltak bekötve, hanem különálló kisebbnagyobb füzetekbe, sőt különálló ívekre voltak másolva, szertehányódtak és részben megrongálódtak. Az alispáni jelentés szerint ugyan ezeket az íveket s füzeteket is sikerült apránkint összegyűjteni, az elszakadt füzeteket az előkerült másodpéldányokból pótolni s így az 1804—1849. éveket felölelő sorozatot is összeállíthatták s az így összegyűjtött s pótolt jegyzőkönyvi feljegyzéseket azóta a vármegye már be is köttette: de hogy ez az utólag ívenkint összeszedett, másolatokkal pótolt gyűjtemény valóban pótolja-e majd, legalább tartalmilag is, a tulajdonképeni jegyzőkönyveket, nem tudom. Mint közigazgatástörténeti adat azonban mindenesetre érdekes, hogy volt olyan vármegye, ahol évtizedeken át nem jutott idő arra, hogy a vármegye aljegyzői, akiknek pedig ez abban az időben, a XIX. század legelején, még teendőjük lett volna, a köz- és particuláris gyűlések végzéseit az általuk készített fogalmazványok után letisztázzák, hogy e letisztázott ós utána díszes fólió bőrkötésekbe foglalt feljegyzések, a vármegyei jegyzőkönyvek, adják majd a vármegye legértékesebb történelmi dokumentumait. E jelenség oka, véleményem szerint, amelyet néhány országos levéltári adatra alapítok, csak az lehet, hogy Sopron vármegyének a XIX. század legelején nagyon kevés, összesen csak négy segédtisztviselője, irodai másolást végző kancellistája volt. Ezek közül egy az alispán, egy a főjegyző s egy a főadószedő (pénztárnok) mellé volt beosztva, míg a