Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Miskolczy Gyula: A házi, udvari és állami levéltár Bécsben : második közlemény / 44–79. o.

A HÁZI, UDVARI ÉS ÁLLAMI LEVÉLTÁR BÉCSBEN 53 lyeket már összeállításukkor titkosaknak tekintettek, s úgy is kezeltek. A kabinetiroda bizalmas aktái (Vertrauliche Akten), 159 csomó és karton. Ezt a gyűjteményt a kabinetben állították össze, ínég pedig nagyrészt a Kaiser Pranz-Aktenból, hogy a császárnak személyes és legközvetlenebb rendelkezésére álljon. Természete és rendeltetése egyaránt hasonlított tehát az uralkodó magánkönyvtárában őrzött aktákéhoz, de míg ez utóbbiakból a rendi Magyarország hangulatát óhajtotta Ferenc megismerni, addig a „bizalmas akták"-ból azon veszélyeseknek tartott eszmékről akart bővebb felvilágosítást szerezni, amelyeket a szabadkőművesek és egyéb titkos társaságok (főleg a carbonarik) az egész monarchiába becsempészni és terjeszteni törekedtek. A gyűjtemény több csoportra oszlik, amelyek közül a következők a fontosabbak: 1. Vizsgálati perakták, többnyire osztrák férfiak főbenjáró ügyeiben, de az egyes perekben magyar emberek is szerepelnek. 2. Martinovich-akták, amelyek közül ma megvannak: a Martinovich hosszú vallatásairól felvett jegyzőkönyvek, Martinovichnak a börtönben írott munkái, s a per aktái. 3. A nádor jegyzőkönyve az 1794 után lefolytatott főbenjáró perekről, a hatóságok levelezésével és a periratok egyrészével együtt. 4. Magyar férfiak főbenjáró perei, különösen a Martinovich-pör vádlottaié, Laczkovicsé, Kazinczyé, Martinoviché, Sigrayé, Bacsányié, Hajnóczié stb. 5. Az államtanács véleményezése e perekről. 6. Titkos társaságokra vonatkozó akták. 7. Magyar és osztrák tisztviselők kvalifikációja. 8. A szabadkőművesekre vonatkozó akták, mint szabályok, névlisták, jegyzőkönyvek, elszámolások stb. Tulaj donképen a kabinetirodai akták már tárgyalt gyűjteményének alkotórésze a titkos kabinetriodai akták egy csomója, amely az 1805, 1809, 1813, 1821, 1826, 1834, 1835, 1839—46, 1848, 1852, 1853. évekből tartalmaz adatokat az udvarnak Bécsből való menekülésére s titkos célokra történt kifizetésekre vonatkozólag. Magyar szempontból érdekes az Apponyi kancellárnak az 1847—48-i országgyűlésre engedélyezett pénzek kiutalása, s Reviczky volt kancellár adósságainak rendezése. A kabineti levéltár separát-aktái kisebb jelentőségű sze-