Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Miskolczy Gyula: A házi, udvari és állami levéltár Bécsben : második közlemény / 44–79. o.

52 DR. MISKOLCZY GYULA bos és Zichy érdekelnek bennünket. Ezek a magyar férfiak azonban nemcsak magyar ügyekről referáltak, hanem — talán Izdenczy kivételével — osztrák és közös ügyekről is, míg magyar ügyekről osztrák referensek is mondottak véleményt. Ami a kabinetirodai akták tartalmát és jelentőségét illeti, az nagyon különböző. Sokszor apró-cseprő ügyekkel, vagy éppen magándolgokkal foglalkoztatja az uralkodó a referenseket, máskor meg fontos állami kérdésekkel, sőt olykor olyanokkal is, amelyeket az államtanács már letárgyalt. Ferenc közismert bizalmatlan természetének volt a következménye, hogy gyakran olyan férfiú véleményét is meg akarta hallgatni, aki az államtanácsi vitában nem vett részt, s csak e férfiú véleményezése után alakult ki az uralkodói elhatározás. A kabineti referenseknek tehát nagy befolyásuk volt az uralkodóra és fontosabb kérdéseknél nem mellőzhető el a kabineti akták tanulmányozása, ha tiszta képet akarunk alkotni az érvényesülésre talált tényezőkről. A legfelsőbb kéziratok osztálya (1773—1918) azoknak az uralkodói kéziratoknak a gyűjteménye, amelyek a kabinet ügymenetéből származtak és nem Írattak reá elintézésképen az illető felterjesztésre, hanem mint külön kiadványok szerepeltek. A jegyzőkönyvekbe bevezették a kéziratok teljes szövegét, az akták pedig azok fogalmazványait tartalmazzák. Kisebb jelentőségű gyűjtemények a kabineti levéltár igazgatóságának aktái és a kabinetiroda igazgatósági aktái, az előbbi az 1868—1897., az utóbbi az 1807—1918. évekből. E gyűjtemények részben levéltárszervezeti iratokat, részben a kabinet régi költségvetéseiről, s az alkalmazottak szolgálati viszonyairól nyújtanak felvilágosítást. Külön megemlítjük az utóbbi gyűjtemény egy darabját (25. kötet): J. Fischer művét, Chronik der Kabinettskanzlei und des Kabinettsarchivs von 1751—1871. Ugyancsak a kabinetiroda belső adminisztrációjának emlékei a kabineti levéltár levelezési aktái (Korrespondenzakten des Kabinettsarchivs). E hatalmas, 286 csomóból és 58 kartonból álló osztály iratait királyi kéziratok és sürgönyök fogalmazványai, gratulációk és részvétnyilvánítások, esketésekről és audienciákról való feljegyzések, igazságügyi felvilágosítások, napidíjak megállapítása stb. képezik. Utolsónak azokat a gyűjteményeket soroljuk fel, ame-