Levéltári Közlemények, 4. (1926)
Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Miskolczy Gyula: A házi, udvari és állami levéltár Bécsben : második közlemény / 44–79. o.
A HÁZI, UDVARI ÉS ÁLLAMI LEVÉLTÁR BÉCSBEN 51 A kabineti levéltár variait (1708—1918) röviden a következőképen írhatjuk le: Az 1—20. csomó magyar országgyűlési jelentéseket tartalmaz az 1708—1848. évekből; a 21—22a csomó erdélyi országgyűlési jelentéseket (1837—42), a 22b pedig az erdélyi rendek törvényjavaslatát foglalja magában. Az anyag egyébként javaslatok, Ferenc József utazásai alatt kelt jelentések, audienciákról való feljegyzések, trónbeszédek, autogrammok stb. halmaza. A nagy történelmi értéket képviselő országgyűlési jelentések szerzői részben azonosak azokkal a bizalmi férfiakkal, akik az uralkodó magánkönyvtárába került jelentéseket írták, úgyhogy a két gyűjtemény kiegészíti egymást. E jelentések alaposan felvilágosítanak bennünket az egyes főrendek vagy követek állásfoglalásának vélt indokairól, de másrészt azokról az eszközökről is, amelyek által az udvar céljait elérni vélte, vagy csakugyan el is érte. Ezenkívül egyes darabok az egész hivatalnoki kart és cselekvéseinek motivumait is jellemzik egyes főrendek vagiy követek beható jellemzésével, adósságaik felsorolásával, életmódjuk ecsetelésével stb. A kabinetirodai akták (Kabinettskanzlei-Akten. 1802— 1848) 226 csomója, amelyekhez később a kabineti levéltárban jegyzőkönyveket és mutatókat is készítettek, az igazi kabineti akták, t. i. a kabineti referensek aktái, előterjesztései, amelyekben az uralkodó felszólítására az egyes ügyekről elmondották véleményüket. A kabinet, mint tanácsadó intézmény, az államtanács mellé sorakozik, de szervezetük között lényeges különbség volt. Míg az államtanács testületet képezett, a referens elintézéséhez a többi államtanácsos is hozzászólott, azt legalább írásban — eleinte közös ülésen — megvitatta, addig a kabinet nem volt testület, a referens közvetlenül az uralkodónak referált, aki azután kénye-kedve szerint döntött, anélkül, hogy mások véleményét meghallgatta volna. Az államtanácsosok egy része, egyszersmind kabineti referens is volt, de kabineti működésük élesen megkülönböztetendő államtanácsosi működésüktől. Az államtanácsosok tevékenységének még egy harmadik nemét ismerjük: amikor t. i. mint „immediat" felterjesztők szerepelnek, még pedig vagy a király felszólítására, vagy pedig saját kezdeményezésükre fordulnak az uralkodóhoz, hogy annale figyelmét bizonyos ügyekre felhívják. A kabineti referensek közül magyar szempontból különösen Izdenczy, Bedekovich, Mailáth, Somssich, Mikos, Gom4*
