Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Eckhart Ferenc: Az osztrák levéltárügy a háború után / 20–43. o.

AZ OSZTRÁK LEVÉLTÁRÜGY A HÁBORÚ UTÁN 31 az a békeszerződés hivatalos német fordításából is kitűnik: „Im Sinne des gegenwärtigen Artikels gehören zum Besitz und Eigentum der ehemaligen oder gegenwärtigen österreichischen Regierung: das Vermögen des ehemaligen österreichischen Kaiserreiches, der Anteil dieses Reiches an dem gemeinsamen Besitz der österreichisch-ungarischen Monarchie, alle Krongüter sowie das Privatvermögen der ehemaligen österreichisch-ungarischen Herrscherfamilie". A fordítás teljesen hamis. A kérdéses 208. cikk második bekezdése nem azt akarja megállapítani, hogy mi az osztrák kormány tulajdona, hanem, hogy mi az, amit a monarchia területéből részesedő új államok, mint a régi vagy új osztrák kormány vagyonát megszereznek. Arról intézkedik, hogy mit veszít el az osztrák kormány, nem pedig arról, hogy mi marad meg tulajdonában. Hogy ez így van, legjobban bizonyítja a fentidézett francia szövegben az „ancien" szó. Mi értelme volna annak, hogy az ententeállamok, feltéve, hogy a mai Ausztria tulajdonjogát megállapítják, a régi Ausztria tulajdonát is meghatározzák? De az osztrák magyarázatot lehetetlenné teszi ezen 208. cikk 3. bekezdése, mely megállapítja: „Ezen államok semmiképen sem emelhetnek igényt az egykori vagy jelenlegi osztrák kormánynak az ő területükön kívül levő vagyonára vagy tulajdonára." Ha az „ezen államok"-ba Ausztria is beleértendő, amint az osztrák magyarázat szerint bele kell érteni, akkor ez annyit jelentene, hogy Ausztria elvesztette volna minden vagyonigényét a saját területén kívül fekvő vagyontárgyakra, így a volt közös ingatlanokra pl. a követségi épületekre, melyekre való igényét pedig soha senki sem vonta kétségbe. Az enteilte nem akart hát ítéletet mondani oly perben, mely nem tartozott rá. Nem akarta megállapítani, hogy kié legyen az új Ausztria területén levő volt osztrák, volt közös ós az udvari vagyon, hanem csak világosan ki akarta mondani, hogy a vele szövetkezett országok minden természetű állami és udvari vagyont megszereznek tulajdonul. Ausztria pedig ebből a cikkből vezette le az általa oly gyakran hangoztatott „territoriális" elvet, mely szerint minden állam megszerzi az összes, saját területén levő állami, volt közös és udvari vagyont és az új Ausztria területén levő ilyen vagyonra más, mint az új állam igényt nem emelhet. Ez a felfogás teljesen helyes az utódállamokkal, de feltétlenül hamis Magyarországgal szemben, melynek Ausztriával való felszámolási ügyében az entente bizonyára nem érezte magát dön-