Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Eckhart Ferenc: Az osztrák levéltárügy a háború után / 20–43. o.

32 • DR. ECKHART FERENC tésre hivatottnak. Az osztrák-magyar levéltári tárgyalásokról e helyen nem szólhatok. Az osztrák kormánynak a 208. cikkről szóló felfogásánál azért időztem oly sokáig, mert rá akartam mutatni, mily gyenge az alap, melyre Ausztria a volt közös levéltárakban való eljárását fektette. Az 1919 december 18-i felszámolási törvény (Liquidierungsgesetz) ugyanis a saint-germaini békére hivatkozik, amelynek intézkedései folytán hozza Ausztria ezt a törvényt, anélkül azonban, hogy a saint-germaini béke fenti cikkét — talán szemérmességből — megnevezné. Ez a törvény (Staatsgesetzblatt 1919 No. 577) úgy intézkedik, hogy a „béke határozmányainak megfelelően" az eddig államközileg intézett felszámolás belső osztrák ügy lett és az államközi felszámoló szervek minden rendelkezési és igazgatási joga megszűnt. Egyes államiokkal való szerződések a jövőben is meg vannak engedve. A levéltárakban ugyan ezzel a törvénnyel nem sokat változott a helyzet, mert azok eddig is osztrák igazgatás alatt állottak, de az eddig is fennálló állapot a törvénnyel látszólag jogi alapot nyert. Ausztria többé már nem „Treuhänder"-nek, hanem teljesjogú és önálló birtokosnak tekintette magát az osztrák és a volt közös levéltárakban. A helyzet tehát — osztrák nézet szerint — 1919 végén az volt, hogy Ausztria a levéltárak jogos és végérvényes birtokában a békeszerződés levéltári pontjainak végrehajtása ügyében az egyes államokkal tárgyalni és esetleg megegyezni is köteles —- ha ez a megeegyezés különösebb áldozatokba nem kerül. Olaszország, mint már láttuk, már a békekötés előtt, leszegezte álláspontját, mely megfelelt az osztrákok felfogásának ós a proveniencia élvnek. Újabb, 1919 november 19-én kelt osztrák-olasz jegyzőkönyv megerősítette azt a felfogást és azt a békeszerződésben gyökerezőnek tüntette fel. E jegyzőkönyv szerint: az osztrák és olasz levéltári kiküldöttek megegyeztek abban, hogy egy mellékelt — különben nem közölt — jegyzékben felsorolt levéltári állagokat az 1919 május 26-i nyilatkozat és a saint-, germaini béke 93. cikkében elismert eredet elve alapján kell a házi, udv. és áll. levéltár igazgatóságának kiadni. Ennek alapján a levéltári anyagot át is adták és az igazgatóság kijelenti, hogy a jövőben is hajlandó minden a provenientia szerint az Olaszországnak átengedett területekhez tartozó levéltári anyagot, melyet állagaiban fel lehet találni, minden külön felszólítás nélkül Olaszországnak átengedni. Hasonó-