Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Eckhart Ferenc: Az osztrák levéltárügy a háború után / 20–43. o.

26 DR. ECKHART FERENC melyet nincs módunkban ellenőrizni — Olaszország az osztrák levéltárakból csak azt kérte és csak azt kapta meg, ami oly hatóságok működéséből keletkezett, melyeknek Olaszországbán volt vagy van most a székhelye és az egykori osztrák vagy osztrák-magyar hatóságok levéltárai érintetlenül maradtak. „Az alulírottak teljesen egyetértenek abban az elvben, hogy a levéltárak azon országok sorsában osztoz-. zanak, melyekben keletkeztek és azokkal együtt elválhatatlan egészet képeznek." Hivatkozva erre az olasz nyilatkozatra, kérte az osztrák delegáció, hogy a békejavaslat „concernant" szava helyébe, mely a tartalmi elv (Betreffsprinzip) érvényesülését jelentette volna, tétessék: „provenant de Factivité des administrations etc." Mivel ezzel még egyáltalában nincsenek a volt osztrák és osztrák-magyar levéltárak ügyében fölmerülő összes kérdések rendezve, kívánják, hogy a kiszolgáltatás ne történjék „sans délai" (haladéktalanul). Ez a kifejezés maradjon el és helyébe vétessék fel egy pont oly értelemben, hogy az érdekelt államok külön megbízottjai által kötendő pótszerződés fogja ezen, valamint más, erre a tárgyra vonatkozó megállapítások végrehajtását szabályozni. Ezen határozmányok a „respect des fonds" elvén fognak fölépülni. Ami az akták visszaadását illeti, lesznek oklevelek, akták és történeti följegyzések, melyek nemcsak az átengedett területekre nézve fontosak, hanem Német-Ausztriára is. Különösen Bécs történetére vonatkozólag fog ez gyakran előfordulni. Ily egymásnak ellenmondó igények esetében nem lehet mindig Német-Ausztria ellen dönteni. Olaszországra vonatkozólag is kívánják, hogy a visszaszolgáltatás csak 10 évre visszamenőleg történjék. Az osztrák békedelegáció tehát a javasolt 189. pontot úgy fogta fel, mint amely a provenientia elvének ellenmondóan akar az összes levéltárakról intézkedni s ezen úgy akart változtatni, hogy az eredet elve, mely hathatós támogatást biztosított volna neki az „utódállamokkal" való tárgyalásokban, már a béke szövegében biztosíttassák. Mielőtt ennek a cikknek további sorsáról szólnánk, az osztrák békedelegáció egyéb ellenvetéseit is ismertetni akarjuk. A 192. (196) pont ellen is állást foglalt az osztrák békeküldöttség, különösen pedig annak „alapgondolata" ellen s ez az, hogy az összes művészeti, régészeti, tudományos és történeti jelentőséggel bíró tárgyakat az az ország veheti