Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Eckhart Ferenc: Az osztrák levéltárügy a háború után / 20–43. o.

AZ OSZTRÁK LEVÉLTÁRÜGY A HÁBORÚ UTÁN 27 igénybe, melynek szelleméből és kultúrájából keletkeztek. Ezzel — szerintük — csak az osztrák államtól tagadják meg a jogot, hogy azon országok akarata ellenére, melyekben a kultúrjavak keletkeztek, idegen műveltség termékei legyenek gyűjteményeiben. Ezzel olyan elvnek törnének — az osztrák kiküldöttek szerint — utat, mely a modern kultúra legszebb vonásainak egyikét támadja meg. Eddig még seholsem volt elismerve az, hogy idegen eredetű művek nem foglalhatnak helyet egy-egy gyűjteményben, sőt a legtöbb gyűjtemény, amennyiben nemcsak nemzeti alapon nyugszik, legnagyobb igyekvéssel minél több ország műveit akarja felölelni, hisz éppen ez a sokoldalúság bővíti a népek látókörét és jár megtermékenyítő hatással. Az a megállapítás, mely az ország tulajdonjogát állapítja meg fiainak szellemi termékeire s amely szerint az országok ezen termékekre igényt emelhetnek, mint történetük részeire, nagyon elfogult és óvakodni kell ezen immaterialis kapcsolatot nagyon komolyan venni, mert ez a szellem mozgási szabadságát korlátozza és tevékenységének területét megszorítja. Egészen új dolog volna az a nacionalista gondolatmenet, hogy egy ország se engedje át fiainak képeit, szobrait, írásait más országnak és minden ország keresztülviheti a művészi és tudományos munka szigorúan nemzeti koncentrálását. Évezredek óta megvolt az ilynemű internacionalizmus ós külföldi tudományos és művészeti munkák megszerzése mindig megengedve. Nem volna jogosult éppen csak Ausztriával szemben térni el ilyen tradícióktól. A kölcsönösség nem teszi jogosulttá ezt a követelést, mert Ausztriának nincs szándékában idegen gyűjteményeket művészeti ós tudományos birtokukban háborgatni. Kétségtelen az, hogy „szellemi tulajdon" (patrimoine intellectuel) néven a saint-germaini békeszerződés, mely a 192. pontot mint a béke 196. cikkét változatlanul megtartotta, olyan új fogalmat teremtett, mely közelebbről nehezen határozható meg s amely fogalom értelme a békeszerződésből egyáltalában nem volt még közelebbről körülírható sem. Ha eltekintünk a művészeti és tudományos tárgyaktól, melyeket ez a fogalom meg akar jelölni s melyek itt közelebbről nem érdekelnek bennünket, nagy zavarba jutnánk, ha valamely levéltárban, melyekre a kérdéses pont szintén vonatkozik, meg akarnók állapítani, mi alkotja egyik vagy másik nemzet szellemi tulajdonát. Nem lehet ez sem valamely nemzetre vonatkozó akták összessége, mert eltekintve attól, hogy