Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Eckhart Ferenc: Az osztrák levéltárügy a háború után / 20–43. o.

AZ OSZTRÁK LEVÉLTÁRÜGY A HÁBORÚ UTÁN 25 évek nehéz munkájával vagy egyáltalában nem volna keresztülvihető. Az akták a levéltárakban nem területi szempontok szerint, hanem időrendben avagy ügydarabszám szerint vannak besorozva, máskor meg tartalmuk vagy összefüggő tárgyalások szerint. A mutatók és egyéb segédkönyvek is ezeken az eleveken alapulnak. így hát az egyes nemzeti államokat illető akták kivétele az óriási, több százezer csomónyi anyagból beláthatatlan időt venne igénybe. Lehetetlenné fog ez válni abban a gyakori esetben, ha valamely akta a volt monarchia több vagy valamennyi államára vonatkozik. A rossz tapasztalatok, melyeket ilyen levéltárfelosztásoknál a szakemberek csináltak, okozták, hogy egész más elvet állítottak fel: a proveriientia elvét. Ezt Franciaország 1841-ben, mint „respeet des fonds" elvet hozta be és azóta az összes művelt államok szakembereinek köztulajdonává vált. Ezután hivatkoztak még a bécsi olasz levéltári bizottság 1919 május 26-án kelt nyilatkozatára, melyben először sikerült a bécsi szakembereknek a provenientia elvét valamely állammal elismertetni. Az olaszok ugyanis még a békekötés előtt küldtek ki bizottságot az őket megillető levéltári anyag átvételére és igényeik érvényesítésére. Ez a bizottság az osztrákokkal egyetértőleg nyilatkozatot adott ki, kétségen kívül azzal a célzattal, hogy a béketárgyalás, valamint Ausztria és az „utódállamok" tárgyalásai ezen nagyhatalom szakemberei szavának hatása alatt álljanak. Ez a nyilatkozat, mely olasz és német nyelven állíttatott ki, következőleg hangzik:

3 „Az olasz levéltári bizottság alulírt tagjai és a németosztrák levéltári szakemberek kijelentik, hogy teljesen egyetértenek azon elvekben, melyeket a levéltárak és irattárak kérdésében alkalmazni kell és hogy az Olaszország és NémetAusztria között fennforgó levéltárügyet eddig szorosan ily értelemben vezették. Megyegyeznek abban a felfogásban, hogy a levéltárakkal, mint szervesen keletkezett testekkel való bánásmódban nem lehet mérvadó az, hogy állományaikban bizonyos területre történik vonatkozás, hanem az, hogy ezek az állagok itt vagy ott keletkeztek-e, szóval hogy rájuk nézve csak az ismételten nemzetközileg elismert származási elv (Provenienzprinzip), nem pedig a tartalmi vagy területi elv irányadó." Ennek megfelelően — legalább a nyilatkozat szerint, 3 Bericht, II. 218.