Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez. I–II. kötet. Kiskunhalas, 1925. / 282–283. o.

282 ÍSMEKTETÉSEK indult szabad kifejlődéséről, szervezetében, ügykezelésében s technikai felszerelésében a modern követelményeknek megfelelő színvonalra emelkedéséről, majd a háború s a forradalmak által okozott megrázkódtatásokról s veszteségekről, végül a posta kebelében a legutóbbi években megindult reorganizációról szól. Ez utolsó részt, melynek megírásánál a szerző hivatalos kiadványok és iratok mellett jórészben már a saját, a postánál vezető állásban szerzett évtizedes tapasztalataira támaszkodhatott s mely statisztikus tabelláival s a személyzeti viszonyok, szervezet stb. ismertetésével ma még inkább a közgazdászt érdekli, megfelelő bibliográfia zárja be. Végeredményében a munka — mint azt az egyes részeket bevezető történelmi összefoglalások is mutatják — inkább a nagyközönségnek szóló összeállítás, mely azonban postatörténeti szakirodalmunkat s így gazdaságtörténelmünket gyarapítja s kiindulópontja lehet a további részleges kutatásoknak. DR. VARGA ENDRE. Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez. II. és III. kötet. 129—383. 1. Kiskunhalas, 1925, 1926. Az Adatok első füzetének megjelenésekor már részletesen szólottunk Nagiy Szeder István vállalkozásáról. (Levéltári Közlemények. II. 183.) Az időközben napvilágot látott két újabb füzet programmszerűen hozza azt a forrásanyagot, amelynek közzétételét Halas monográfusa még 1924-ben szükségesnek találta. Elhatározásában nem ingatta meg ismertetésünkben adott azon jótanácsunk sem, amelyben arra kértük, hogy ne adja ki Tooth János jegyzőnek és Tormásisi János református püspöknek egy évszázad előtt írott krónikás műveit. Úgy gondoltuk ugyanis, hogy a halasiak képzettsége és műveltsége is bizonyára magasabb fokon áll, mint száz év előtt s így fejlettebb szellemi táplálékot is kell kapnia, mint amelyet szépapái számára az említett krónikák jelentettek. Halason azonban a fejlődés, úgy látszik, csak reális, de nem egyszersmind szellemi téren következett be. A történeti megismerés és megértés iránti érzék ma — e füzetek tanúsága szerint — csekélyebb, mint a múlt század elején. Pl. az akkor még szépen rendezett levéltár ma már csak szétzilált papírtömeg — még jó, hogy nem „selejtezték ki" — s száz éven keresztül nem akadt olyan toll-