Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Varga Endre: Hennyey Vilmos: A magyar posta története. Budapest, 1926. / 279–282. o.

280 ISMERTETÉSEK triálizmus, a kibontakozó világkereskedelem s szervesen Összefüggő gazdasági élet nyomában az egész Földre kiterjedő alkalmas hírszolgálat sürgető szüksége a posta nagyarányú és gyors kifejlődésére vezetett, a tudományos érdeklődés a nélkülözhetetlenné vált intézmény felé fordult, szakirodalom támadt, mely figyelmét a posta múltjára is kiterjesztette. A magyar postatörténeti irodalom azonban a legutóbbi időkig nagy hézagokat mutatott, amennyiben az e tárgykörben megjelent művek Schediustól Hubert, Szádeczky, Munkás, Némati stb. dolgozatáig csak egyes fejezeteket öleltek fel a magyar posta történetéből, vagy vázlatos áttekintést nyújtottak. Az összefoglaló munka hiányát pótolja a szerző idézett könyve, mely e fontos intézmény egész múltját s az eddiginél részletesebben óhajtja ismertetni s melynek jelentőségét emeli, hogy abban a legutóbbi évek története is megtalálható. Hennyey könyve négy részből áll: az első a* magyar postatörténet őskorát, a középkori Magyarország hírszolgálatát s az erdélyi fejedelemség futárintézményeit, a második a Habsburgok által meghonosított posta történetét a zivataros, küzdelmes első kétszáz esztendőben, a harmadik a szatmári békétől 1867-ig terjedő korszakot, a negyedik rész végül a modern magyar postát a kiegyezéstől napjainkig ismerteti. A munka első része természetesen a leggyengébb, hol a szerző az anyag nehézségével s az adatok csekély voltával kénytelen küzdeni: csak vonatkozó munkákra s középkori oklevélpublikációk, illetőleg a fennmaradt törvények gyér adataira támaszkodhatik. Ezt a részt különben, melynek a centrális kormányzat, a közigazgatás rendelkezésére álló alkalmi hírszolgálata a XVI. század óta meghonosított határozott útirányú, menetrendszerint közlekedő s a közönség igényeit is szolgáló, kincstári üzem jellegét felvevő tulajdonképpeni postától lényegesen különbözik s így utóbbi ősének alig tekinthető, rövidebben foglalhatta volna össze. A középkori hírszolgálat szerveit a fent megadott különbségnél fogva igen röviden, csak mintegy bevezetésképen érinthette volna, annál is inkább, minthogy adatok hiányában éppen az érdekesebb pontokra nézve nem nyújthat felvilágosítást, pl. az Anjouk s Zsigmond alatt kibontakozó városi élettel s kereskedelemmel bizonyára együtt járt, a lakosság szükségletét ellátó hírszolgálatot csak feltételezheti. A középkori Magyarország után szervesen csatlakozik