Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Föglein Antal: Herpay Gábor: Nemes családok Hajdú vármegyében. Debrecen, 1926. / 276–279. o.

ISMEBTETÉSEK 277 ságnak s nemességnek az eredeti helyszínen legbőségesebben fellelhető adatai ismertetését célozza Herpay, mikor közel tíz évi adatgyűjtésének eredményét Hajdú vármegye támogatásával jelen művében közzé teszi. A munka alapját az ú. n. hajdúnemeseket, valamint a volt Hajdúkerületbe idővel beköltözött nemes családokat illetőleg elsősorban Hajdú, majd Szabolcs vármegyék levéltári anyaga képezi. A Hajdúkerületeknek 1876-ban Hajdú vármegyévé való átalakulásakor a vármegyéhez csatolt községiekben lakó nemes családtak adatait pedig elsősorban Szabolcs, majd Borsod vármegyék levéltári anyaga szolgáltatta. Külön tárgyalja a szerző Bocskay hajdú vitézeinek utódait s ezeknek teljes jegyzékét adja. De közéjük vette azokat a hajdúleszármazókat is, akiknek elődei ugyan az alapul szolgáló 1702. évi összeírásban vannak megemlítve, de mint külön nemeslevéllel bírók tulajdonképpen armálista nemesek is. Külön felsorolja az 1702. évi összeírásban megemlített szabadosokat, akik közül az idők folyamán többen nemességüket is igazolni tudták. Munkája legnagyobb részét azonban azon családok adatai töltik ki, amelyeik a levéltári iratok s a kezük között levő eredeti s hiteles nemesi iratok tanúsága alapján minden kétségen kívül országos nemeseknek tekintendők s amely családokat, bár nem ily részletesen, Boldizsár Kálmán, a hajdú ivadékok egy másik ismertetője, évekkel ezelőtt, szintén ismertette már.

2 Herpay szorgalmas adatgyűjtéséről s művének épp ezért, már gyakorlati szempontból is, használhatóságáról csak elismeréssel szólhatunk. De nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül a szerzőnek a munkája elején a Bevezetésben elmondott nézeteit. A szerző itt ugyanis rövid áttekintést nyújt a hajdúság történetéről, érdemeiről, jutalmazásáról s ezzel kapcsolatban arról az állandó „ellenszenvről" is beszél, amely a legfelsőbb helyről kiindulva s a felsőbb kormányszékektől készségesen folytatva, vagy másfél századon át tartó (rendszeres támadást eredményezett a hajdúk kiváltságai s jogai ellen. A szerző azonban, mint nagy localpatriota s a hajdúkiváltságok lelkes védője, ezzel nem elégszik meg, hanem polémiába bocsátkozik a belügyminisztériummal is, mint a mai legfőbb nemesi főhatósággal, amely egy konkrét esetből kifolyólag nem ismerte el a magyar nemességét egy olyan 2 Dr. Boldizsár Kálmán: Bocskav hadi népe. Debrecen, 19,06. 8°, 120 lap.