Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Varga Endre: Iványi Béla: Göncz szabadalmas mezőváros története. A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság honismertető bizottságának kiadványai, II. kötet, 2–3. füz. Karcag, 1926. / 273–275. o.

274 ISMERTETÉSEK 1849-ig. Mint ezekből megtudjuk, Göncz a XII. század első felében népesült be német telepesek által. Az eredetileg királynéi birtokot képező falu rövidesen elajándékoztatván, a további időkben magánbirtokosok kezén forgott. A mohácsi vész után következő két évszázadban Göncz a vidék többi helységeihez hasonlóan az ellenkirályok, a császár s az erdélyi fejedelmek, majd a nemzeti felkelések mérkőzéseinek színterévé válván, a folyton jövő-menő hadak, féktelen katonák, a szomszédos várak kapitányainak erőszakosságai s a birtokáért folytatott hosszú perek zavarai miatt pusztulásnak indult. így a hajdan népes város, mely 1640-ig több ízben Abaújmegye székhelye is volt, a XIII. század elején végső romlásra jutott, de viszont a török hódoltság által északra szorított magyarság betelepedése következtében teljesen magyarrá vált. A szatmári békével bekövetkező nyugalmi időszak folyamán azután a város békés, csendes fejlődésnek indult s az 1848/49 években bekövetkezett nagy átalakulásokig állandóan gyarapodott. A további fejezetek a város népességéről, egyház- és iskolatörténetéről, régi jogéletéről s gazdaságtörténetéről szólnak ugyancsak az 1526—1849 közötti korszakban. Ezek közül az első Göncz népességének rendi, nemzetiségi s foglalkozásszerinti megoszlásával foglalkozik. A dikális és decimális összeírások összehasonlítása alapján szerző a lakosság számára nézve is számításokat végez, melyekből annak ingadozása megállapítható, a kapott számadatok azonban természetesen hozzávetőlegesek. Itt kapjuk Göncz lakosságának, illetőleg adózóinak ugyancsak a fenti összeírások alapján elkészített névsorát az 1557—1579., 1610. és 1640—1644. esztendőkből, e listák azonban — minthogy ekkor már a lakosság túlnyomó része, néhány német és tót hangzású névtől eltekintve, magyar nevű, — különösebb tanulságot nem nyújtanak, inkább helyi érdekkel birnak. A protestáns egyháztörténetírás számára adalékokat nyújtó egyház- és iskolatörténeti részek s a nagy privilégiumokkal felruházott földesúri város közigazgatását, igazságszolgáltatását s a lakosok jogi viszonyait ismertető szakasz után következik a munka utolsó, Göncz város gazdaságtörténetéről szóló fejezete, mely így az említettek által elyálasztatott a város népességót ismertető résztől, mellyel pedig szorosabban összefügg. E szakasz főleg a helység urbáriális viszonyaival, a földesúrral kötött egyezményekkel foglalkozik. A fentiek után, a monográfia végén, okleveles