Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Miklósy Zoltán: Győrffy István: Az alföldi kertes városok / 275–276. o.

ISMERTETÉSEK 275 függelék következik, mely a szövegben előforduló néhány momentumra vonatkozó mintegy 17 oklevélpublikációt tar* talmaz, legvégül pedig a tartalom 8 oldalra terjedő német nyelvű kivonata zárja be a könyvet. A munka forrását — a vonatkozó bibliográfián kívül — Göncz városának Debrecenbe szállított levéltára, Eperjes város s a Nemzeti Múzeum levéltára, legnagyobb részben pedig az Országos Levéltár iratanyaga képezte, hol a diplomatikai osztály nagyobb számú oklevelei, a helytartótanácsi osztály urbárialis tabellái, a kancellária iratai (Conceptus Expeditionum és Litterae Consilii), de főleg a kincstári osztály aktái (Regesta Decimarum, Conseriptiones dicales, Urbaria et Conscriptiones, Neo-Regestrata Acta, Szepesi kamara iratai stb.) használtattak fel;, a sorozatot végül a bécsi Staatsarchiv és Hofkammerarchiv fejezi be. Abaúj megye levéltárához azonban, melynek anyaga pedig igen becses adatokat szolgáltathatott volna, a szerző, érthető sajnálkozására, hozzá nem juthatott s így e forrást nélkülözni kénytelen az érdekes és szép témát feldolgozó monográfia, mely helytörténetünket örvendetesen gyarapítja s mely sorsuk hasonlósága folytán az északkeleti megyék többi településeinek történetéhez is analógiákkal szolgál. DR. VARGA ENDRE. Dr. Győrffy István: Az alföldi kertes városok. A szerző műve elején kimutatja, hogy bizonyos alföldi, jelesül a hajdúsági városok lakossága már kezdetben magyar eredetű és — általában véve — többnyire nemes származású volt, mely megtelepedése előtt katonáskodással foglalkozott. A XVII. század elején ez a katonaságból keletkezett lakosság új lakóhelyén már kezdettől fogva védelemre rendezkedett be. Az Alföldön az egymástól távol fekvő, kiterjedt határú, nagy belterületű és soklakosú gazdavárosok első példái a hajdúvárosok voltak, melyeknek védelmi berendezkedését több más alföldi város is átvette. A hajdúvárosok védelmi berendezésére a magyar vár szolgált mintaképül. A vár magvát a fallal körülvett temető közepén álló templom alkotta, melynek tornyában őrség vigyázott; a lakóházak árkokkal és palánkokkal védett, kapukkal elzárt öve volt a belső vár; külső védmű gyanánt pedig a kapukon kívül elterülő szérűs és ólaskertek garáddal kerített öve szolgált. E berendezés következtében a kertes, azaz bekerített hajdúvárosok tulajdonképen nagy kiterjedésű 18*