Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Eckhart Ferenc: Az osztrák levéltárügy a háború után / 20–43. o.

AZ OSZTRÁK LEVÉLTÁRÜGY A HÁBORÚ UTÁN 21 narchia területéből részesedő államokat nevezték — érdekeire is tekintettel volt az új törvény, amennyiben ugyanezen cikkben kimondta, hogy ezek igényeinek liquidálása oly bizottságok nemzetközi megállapodásainak tartatik fenn, melyek az összes érdekelt államok kormányainak megbizottjaiból állanak. Ezen bizottságok összeüléséig a németosztrák minisztériumok kezelik a Német-Ausztria területén levő bármily természetű közös javakat, mint az összes államok megbízottjai (Treuhänder). A levéltárakra, mint szintén olyan vagyontárgyakra nézve, melyekre az utódállamok igényt emelhetnek, ennek a " törvénynek az lett a következménye, hogy osztrák igazgatás alá kerültek, úgy a volt osztrák, mint a volt közös levéltárak. Nemzetközi bizottságok együttes tárgyalásaira a levél tárügy ben, tudomásom szerint, egyébként sem került sohasem sor. Az osztrákok az utódállamokkal szemben nagyon szép eredménnyel követték azt az eljárást, hogy egyenként egyeztek meg velük, nem egyszer felhasználva épp a szellemi javak liquidálása ügyében azoknak egymással szemben nyilvánuló féltékenységét. A házi, udvari és állami levéltárban az említett törvény alapján Dr. Ludo Moritz Hartmann, az azóta elhunyt kitűnő középkori historikus és szocialista politikus vette át, mint az új német-osztrák állam megbízottja 1918 novemberében az igazgatást. Majd mikor Hartmann nem sokkal utóbb berlini osztrák követ lett, Redlich Oswald, a nálunk is ismert egyetemi tanár vette át megbízását. Ö egyszersmind! az osztrák állam levéltári megbízottja (Archivbevollmächtigter) is volt, kinek hatáskörébe az összes levéltárügyek kerültek az utódállamokkal való vonatkozásban. Redlich mellett, mivel őt sokféle elfoglaltsága egyre jobban elvonta új megbízása teljesítésétől, & hosszadalmas levéltári tárgyalásoktól, mindinkább helyettese, Bittner Ludwig min. tanácsos, egyet. rk. tanár lépett előtérbe, ki tulajdonképen az összes alább ismertetendő szerződések szellemi szerzője. Benne az osztrák állam oly kitűnő levéltári szakemberre talált érdekei megvédelmezésében, ki mint a nemzetközi szerződések egyik legjobb ismerője s e téren több munka szerzője, az osztrák érdekeket nagyon ügyesen védelmezte meg s akinek elsősorban köszönheti az új Ausztria, hogy a nemzeti államokkal kötött szerződésekben ezek igényeit elismerten kielégítette, anélkül, hogy különösebb áldiozatot kellett volna hoznia és így a levéltá-