Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Eckhart Ferenc: Az osztrák levéltárügy a háború után / 20–43. o.

22 DR. ECKHART FERENC rak csaknem csonkítatlanul megmaradtak Ausztria birtokában.

1 Ugyancsak ő került báró Mitis Oszkár után 1926 elején a házi, udvari és állami levéltár igazgatásának élére. A taktika, melyet az osztrákok a levéltári ügyben kezdettől fogva mindvégig követtek, elvi alapon állott. Az öszszes levéltári tárgyalásokban mindig a „provenientia" elvét hangoztatták únos-úntalan és juttatták egyre nagyobb sikerrel érvényre. Ezen általánosan elismert és a levéltári szaktudomány alapját alkotó elv szerint minden levéltári egységnek, registraturanak úgy kell együtt maradnia, amint keletkezett, amint valamely hatóság vagy személy működéséből létrejött (provenire). Természetesen nem az egyes akta vagy oklevél provenientiája a fontos, hanem a levéltári egységeké, hisz minden registraturában vannak más, idegen hatóságok és személyek által kiállított oklevelek, illetőleg akták, melyek a registraturába befutottak s amelyeket onnan eltávolítani épp oly hiba volna, mint a registratürából kifutott akták visszavételére gondolni. Ezen elv szerint minden registraturát keletkezési helyén ós a keletkezés állapotában kell meghagyni, illetőleg ha ez lehetséges, abba visszahelyezni. A tudományos érdek azt kívánja, hogy valamely hatóság egész működését megismerjük, mert csak így tudjuk az egyes ténykedéseket kifejező egyes aktákat értékelni. Ezek tudományos becsük, használhatóságuk jelentékeny részét elvesztik, velük szemben a tudományos kritikát sem tudjuk alkalmazni, ha kiszakíttattak abból a környezetből, melybe tartoznak. Ennek az elvnek, mely mindenféle tárgyi vagy territoriális tekintetnek ellenmond, szigorú követése csak jó következményekkel járhatott az osztrákokra nézve, kiknek arra kellett törekedni, hogy a levéltárak lehetőleg érintetlenül maradjanak meg, mint a nagy múlt legbecsesebb forrásai. A központi kormányzás székhelye állandóan Bécs volt. A központi kormányszékek és az egyes kormányzó személyek registraturái Bécsben jöttek létre. Még, ha történt is területi szétválasztás a hivatalos működéssel egyidejűleg, ha keletkeztek is levéltári csoportok az egyes registraturákon belül, melyek a monarchiának csak bizonyos területeire 1 Bittner maga két hosszabb értekezésben ismertette működését és az osztrák levél tárügynek a békekötés után való fejlődését: Die zwischenstaatlichen Verhandlungen über das Schicksal der österr. Archive nach dem Zusammenbruch Österreich-Ungarns. (Archiv, f. Politik u. Gesch. 3. Jahrg. 58—95. és Das Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchiv in der Nachkriegszeit. Archivál. Zeitschrift, 3. Folge. II. Band, S. 141—203.).