Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Miskolczy Gyula: Berzeviczy Albert: Az abszolutizmus kora Magyarországon. Második kötet. Budapest, 1926. / 247–250. o.

248 ISMERTETÉSEK zésekkel megfélemlítse az úgyis összetört nemzetet, hogy az uralkodóban még fokozza a legnagyobb tartománya iránti bizalmatlanságot, s hogy igazolja azt az erkölcstelen, mert nemzetölő, germanizáló irányú kormányrendszert, amelynek Bach és Thun, a belügyi és a közoktatásügyi miniszterek voltak a megtestesítői. A közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a közoktatásügy egyaránt azt az őrült eszmét volt hivatva támogatni, hogy az egységes, németjellegíi birodalom létrejöttét elősegítse. Ez az egyetlen szomorúemlékű évtized

1 sok tekintetben kiindulópontja volt nemzeti és társadalmi életünk egészségtelenné válásának. Itt csak a szerző azon megállapításaira utalunk, amelyeket a földtehermentesítéssel, a tagosítással és a telekkönyv behozatalával kapcsolatban tesz. El kell ismerni, hogy mindezen életbevágóan fontos kérdéseket elvileg helyesen fogta fel a kormány, de a végrehajtás lassúságának és a folyton kiütköző politikai szempontoknak nagy részük volt abban, hogy a nagyszámú régi nemesség jövedelmei jelentékeny részétől megfosztva, az elviselhetetlen adótehertől sújtva, gyors és mérsékelt hitel hiányában feltartó zhatlanul süllyedt az eladósodás és a csőd felé. Ebben az évtizedben keresendők a régi birtokososztály tönkremenetelének okai. Másfelől azonban kiemeli Berzeviczy azon erők működését is, amelyek minden teret ós minden percet megragadtak a nemzeti érzés fenntartására. A konzervatív főurak, Bach és Kempen gyűlöletének tárgyai, nem szűntek meg az uralkodót ostromolni, hogy rávegyék a jogfolytonosság — már tudniillik az 1847-i állapotok — visszaállítására. Az emigráció tagjai, testben és lélekben megviselve, áhítva lesik azt a pillanatot, amikor alkalom kínálkozik hazájuk felszabadítására, s Kossuth fáradhatlanul agitál Angliában, szóval és írásban, sőt ott kormánybuktatásra is vállalkozik. S bár sír, mikor értesül a villafrancai szerződésről, amely széttöri a III. Napóleonba vetett reményeket, nagyszerű optimizmusát semmiféle csapás sem tudja megtörni. A legkimerítőbben azonban a nemzet erkölcsi energiáit élesztő szellemi élet, a művészet, irodalom és tudomány nagyszerű küzdelmét rajzolja meg a szerző. Tárgyilagos, nyugodt előadásán is érzik a meghatottság, amikiOr azokról a nemzeti ünnepekről ír, amelyekre Vörösmarty temetése, vagy a Kazinczi-centennárium, az Erdélyi Múzeumegylet megalakulása stb. szolgáltattak alkalmat. Szeretettel időzik Arany, Tompa, s más vatesemk