Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Miskolczy Gyula: Berzeviczy Albert: Az abszolutizmus kora Magyarországon. Második kötet. Budapest, 1926. / 247–250. o.

ISMEBTETÉSEK 249 alakjánál, akik művészi formában panaszolták egy nemzet fáidalmát, s élesztették a feltámadás reményét. Nagy műveltsége, államférfiúi elmélyedése és finom műérzéke kiválóan alkalmassá teszik a szerzőt, hogy az állami, társadalmi és gazdasági élet terén egyaránt szenvedő magyarság vergődését és erkölcsi emelkedettségre törekvését híven tolmácsolja. Berzeviczy művének értékelése legjobban akként végezhető el, ha összehasonlítjuk Friedjungnak ugyanezen kort tárgyaló művével. Fried'jung annak a 6—7 milliós osztráknémetségnek szülötte, amely ebben az évtizedben az utolsó nagy kísérlettet tette a 30 milliós monarchia centralizálására ós németté tételére. Tárgyilagos iparkodik lenni, de nem tudíja megtagadni rokonszenvét azoktól, akik e nagy próbát tették, s elismerően ír közigazgatási és gazdasági reformterveik nagyságáról. Berzeviczy magyar nemzete szenvedett e kísérletek alatt, de azért erős magyar érzése nem teszi őt elfogulttá. Bach, Brück és Thun eszméit legalább is olyan világosan megérti, mint Friedjung, egyéniségüknek pártatlanul igazságot szolgáltat, ahol megérdemlik, de ő a 13 milliós Magyarország példáján nyomról-nyomra igazolja, hogy milyen kevés államférfiúi bölcseség, előrelátás és valódi emberi nagyság volt e korszak vezető államférfiaiban. A Friedjungtól megcsodált nagy szervezési gondolatok és szorgalom a kivitelben Berzeviczynél valódi értékükre redukálódnak: egyéni ambíciókból sarjadó, elvakításra szánt csillogtatásra, intrikákból eredő kísérletezésre, át nem gondolt próbálkozásokra, amelyeknek egy egész birodalom adja meg az árát, s vak elfogultságra, amelyből csak nemzetiségi és felekezeti gyűlölség fakad. Friedjung a központi kormányszervek működését figyelte elsősorban, Berzeviczy a birodalom és a magyar nemzet életén mérte meg, s joggal könnyűnek találta azokat, aminthogy a történelem is napirendre tért felettük. Azonban az ítélet helyességén kívül még egy tekintetben feltétlenül nagyobb bizalmat érdemel Berzeviczy műve: forrásanyagának bősége miatt. Nemcsak azért, mert az osztrák irodalmon kívül a magyart is kitűnően ismeri, hanem mert a legbővebb és legfontosabb levéltári forrásokból merített, E helyen csak Bach belügyminiszteri levéltárára, a minisztertanács jegyzőkönyveire és a csendőri osztály levéltárára utalunk, amelyeket, stok egyéb gyűjtemény mellett, a szerző lelkiismeretesen áttanulmányozott, s adataik nyomán mély látással, pártatlan fel-