Levéltári Közlemények, 4. (1926)
Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Paulinyi Oszkár: A levéltárügy Bajorországban és nálunk / 158–176. o.
A LEVÉLTÁRÜGY BAJORORSZÁGBAN ÉS NÁLUNK 171 levéltárról van megbízható értesülésünk, hogy rendjük nem kielégítő. Mindezek csak véletlenül napfényre került esetek, melyekről nem tudni, mennyire szaporodnának rendszeres adatgyűjtés, illetőleg általános vizsgálat során. A belügyminisztériumnak, mint a vármegye felügyeleti hatóiságának legújabb idő óta módjában van ugyan az Országos Levéltárat esetenkint az egyes vármegyei levéltárak megvizsgálására felkérni, de a felügyeletnek ez a módja már csak azért sem kielégítő, mert az ilyen vizsgálatra rendesen csak a fentebbiekhez hasonló esetek kipattanásakor kerül rá a sor, amikor a megtörtént pusztítás már helyre nem hozható. Az ellenőrzésnek olyannak kell lennie, hogy a levéltári érdekek sérelmének elejét vegye. Ez pedig csak úgy érhető el, ha a levéltárak felügyelete szakértő hatóság kezébe van letéve, amely azt külön ezzel foglalkozó tisztviselői útján rendszeresen és pedig mindenkor a helyszínen eszközölheti. A levéltárak állagaiban történő változások ugyanis, legyen az akár selejtezés, gyarapodás vagy rendezés, papíron, jelentésekből nem ellenőrizhetők. Mind e hiányokon a legcélszerűbben a szakköreink által már 35 évvel ezelőtt kívánt 8 kerületi levéltárak létesítésével lehetne segíteni, amelyek az általános közigazgatástól különválasztva, egy országos levéltári szakhatóság igazgatása alá rendeltetnének. Az ekként önállósított s egyöntetűvé tett levéltári igazgatás minden tekintetben biztosítaná levéltári szervezetünk kiépítésében s irányításában a levéltári érdekek érvényesülését, s mentesítené azt illetéktelen beavatkozások káros befolyásától. E kerületi levéltárak vennék át a hatáskörükbe eső körzetekben működő állami hatóságok ügyvitele számára fölöslegessé vált s levéltári értéket képviselő irattári állagokat. Ugyancsak az állami kerületi levéltárak vehetnék át a megyék tulajdonjogának s közvetlen iratkölcsönzési jogának fenntartása mellett — letétként — a mai megyei levéltáraknak tisztán levéltári, a folyó ügymenet részére szükségtelenné vált iratanyagát, illetőleg a jövőben a megyei közigazgatás ügymenetéből származó levéltári anyagot. Megyei levéltáraink mai szervezetének fentebb érintett hiányait s a levéltárügyünkre belőlük háramló sérelmeket ily módon, azoknak egy önálló levéltári igazgatás hatáskörébe leendő utalásával lehetne legcélszerűbben orvosolni. Amellett ez a levéltári érdekeknek leginkább megfelelő meg8 Dr. Csánki Dezső névtelen cikke, Századok, 1891, 413—17. 1.
