Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Paulinyi Oszkár: A levéltárügy Bajorországban és nálunk / 158–176. o.

160 DR. PAULINYI OSZKÁR gyár Nemzeti Múzeum Orsz. Széchenyi-könyvtára levéltárának törzsanyaga. A fentiekből következik, hogy minden különálló ügyvitelt vezető hatóság, testület, személy (illetőleg a személyek egymástkövető sorozata) egy-egy levéltárat is jelent. A kezelés s ezzel kapcsolatos gyakorlati szempontok azonban — kivált az állami igazgatásnál — maguk után vonták a különálló levéltáraknak egy vagy több őrzési helyen, levéltári intézetben való összevonását. Ez összevonás azonban az egyes belső egységet mutató levéltári állagok keletkezési rendjének, természetes összefüggésének sérelme nélkül kell, hogy eszközöltessék. Amíg a különböző regesztratúrákból eredő összevont levéltáraknak az irattári kereteken alapuló tagozódása fennáll, az intézetet, mely megőrzésükre létesült, megilleti a „levéltár" elnevezés, miután levéltárakat őriz. Mihelyst azonban az egyes levéltári állagok természetes rendjét akár tárgyi, akár más egyéb szempontokból megbolygatták s azok állagait összekeverték, ez a levéltárak belső egységének megbontását s gyűjteménnyé alakulását jelenti. Ezzel fenyegette pl. az Országos Levéltárat első igazgatójának, néhai Pauler Gyulának az akkori közfelfogásból eredő terve,

2 amelynek megmaradt terméke az ú. n. diplomatikai levéltár. Egészében, hála — az egyszer — a kellő munkaerő, hely s anyagi eiszközök hiányának, valóra nem válhatott, s így ma, amikor a modern levéltártan már teljes diadalra juttatta a regesztratúra-elvet, azzal dicsekedhetünk, hogy Országos Levéltárunk egyike Európa ama kevés levéltárainak, melyben az anyag túlnyomó része gyűjtemény-jellegű csoportok kirekesztésével, a maga természetes irattári rendjében őriztetik. Térjünk azonban most már tulajdonkénem tárgyunkra. * A bajor állami levéltárak közelmúltig fennállott szervezetének alapjait az 1799 június 26-án megjelent rendelet vetette meg. A fejedelmi levéltárak eleddigi rendje az 1595. esztendőre nyúlt vissza, amikor is az anyag két külön levéltárrá osztatott meg. Az egyik, a belső vagy titkos levéltár, az okleveleket foglalta magába, míg a másikba, a külső vagy országos levéltárba a könyvalakú anyag (urbáriumok, adóregesztrumok, számadások stb.), valamint az ügyiratok (jobbára politikai, külügyi vonatkozásúak) kerültek. E két 2 Magyar Könyvszemle, tj folyam I. (1893.) 128—130. 1.