Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A velencei állami levéltár magyar vonatkozású fethnaméi / 139–157. o.

140 DR. FEKETE LAJOS I. Bäjazld a rigómezei csata után annak lefolyását fethnaméval tudatta a mohamedán világ uralkodóival. Ennek egy újabbi átírásból ismert szövege már a fethnäme kiforrott sajátságaival bír, melyeket a későbbi gyakorlat is csak részleteiben változtatott meg. Az oszmán-törökök fethnamét a XVII. század végéig bocsátottak ki. Valójában a tudósítás e módja már II. Sülejmän halála (1566) után megritkult, mert annak főfeltétele, a szultánok által vezetett, diadalmas hadjáratok száma is megfogyatkozott. II. Sülejmän után Nyugat felé csak III. Meljmed vezette személyesen hadait, ő is csak egyszer. A XVII. század magyarországi hadjárataiban, a Köprülüek vállalataiben a szultán egyáltalán nem vett részt, az 1683-i támadásban pedig csak annyiban, hogy felvonuló hadait Belgrádig elkísérte. Ezekről fethnamét nem ismerünk; lehetséges, hogy az elsőkről a szultán személyes jelenlétének hiánya, az utóbbiról a vereség miatt fethnäme nem adatott ki, A török kormányzati szellem az 1683—1699-i háborúval fordulóponthoz ért. Az a tizenhat év, amely Bécs utolsó török ostroma és a karlócai béke között eltelt, a török kormányköröket is meggyőzte arról, hogy keleti jellegű modora a nyugati kormányokkal való érintkezésre nem alkalmas. A nimbuszában megtépett, önbizalmában megfogyatkozott törökség a karlócai béke után lassanként átvette a nyugati diplomácia alakiságait és fethnamét győztes háború után sem adott ki. Fethnamét eleinte tugrával, tehát a szultán nevében bocsátottak ki. A nagyvezéri hatáskör kiszélesbedésével kapcsolatban a XVI. század második felében jött szokásba, hogy a külföldre küldött felségleveleket a nagyvezérnek ugyanazon tárgyban kiadott és a formai részek kivételével azonos szövegű levele kiséri. A velencei levéltár anyagából megállapítható, hogy III. Mehmed fethnainéival egyidejűleg nagyvezére is küldött egy-egy levelet a dogéhoz (1597 és 1601), melyek egyes formai részek kivételével szószerint megegyeznek az akkor küldött fethnäme szövegével. E levelek nem nevezik magukat fethnaménak, de a fethnäme elbeszélő helyének teljes felhasználása miatt a fethnäme átírásának mondhatók. Az alább közölt fethnamék egyikét — a 3, számút — a nagyvezér levelének szövegével mutatom be. Egy hadjáratról csak egy fethnamét fogalmaztak. Van rá adat, hogy egy: hadjárat sikereit ideiglenes jelentésekben