Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A velencei állami levéltár magyar vonatkozású fethnaméi / 139–157. o.

A VELENCEI ÁLLAMI LEVÉLTÁR MAGYAR VONATKOZÁSÚ FETHNAMÉI 141 esetenként tudatták az arra kiválasztott török testületekkel, pl. a konstantinápolyi helyettes kormánnyal, vagy a vidéki hatóságokkal. E jelentéseket, melyek úgy alakjukban, mint tartalmukban a fethnäme tulajdonságaival bírnak, később teljes szövegükben felvették az egész hadjáratról szerkesztett összefoglaló fethnaméba, vagyis a hadjárat eseményeinek fethnämeszeru szövegezését ott folytatták, ahol az előbbi (vagy első) fethnäme, az események előző elmondása megszakadt. Keresztény és mohamedán uralkodókhoz és a birodalom főtisztviselőihez azonos szövegű fethnamékat küldtek. Az egyes példányok csak a címzés, megszólítás helyeiben térnek el egymástól; a hálaimákra, kivilágításra, ünnepségek rendezésére vonatkozó utasítás a dogénak vagy a királynak, tehát idegen szuverénnek küldött fethnaméban is benn van. A fethnäme külsőleg a legdíszesebben kiállított, nyelvezetére nézve a leghangzatosabban fogalmazott iratok közé tartozik. Fogalmazása az udvari költők (sähnämedzik) és udvari történetírók^ (vak anüvisek), tisztázása a legjelesebb szépenírók (hosnüvísek) feladata volt. Méretei is szokatlan arányúak; soknak hossza három-négy méter, de némelyiké a hat métert is megközelíti. Tugrája rendkívül díszes, csak kevés esetben egyszínű (aranyszínű); legtöbbször hat-nyolc színnel van megfestve s nagy műgonddal és aprólékos figyelemmel kidolgozva. írástípusa a dívaninak nagy gondot igénylő ünnepélyes változata, a dzeli diväni szokott lenni. A fethnäme kezdetén a szultán címeit találjuk. Ezeket követi a címzett megszólítása. Ha a szultán címei elmaradnak, a fethnäme a címzett megszólításával kezdődik. A fethnäme címzése szerint kétféle lehetett. Szólhatott 1. a birodalom kerületi tisztviselőihez: a székváros, vagy a székvárosok (Brussza, Edirne, Konstantinápoly) kädijaihoz és a kerületi központok vezetőihez (a sandzakbejekhez, bejlerbejekhez), tehát a szultán alattvalóihoz és 2. külföldi uralkodókhoz, keresztényekhez és mohamedánokhoz egyaránt. Ezen, a külföldre küldeni szokott felséglevelekben — különféle namékban is — rendszerint meglevő bevezetés után a fethnäme írója rövid fordulattal — hálaimával — tér át a hadjárat lefolyásának elbeszélésére. Bár a legrégibb fethnamék írói is ünnepélyes fogalmazásra és kiállításra törekedtek, az újabb keletűek a régebbiekkel szemben nagyfokú szövegezésbeli eltérést mutatnak.