Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A velencei állami levéltár magyar vonatkozású fethnaméi / 139–157. o.

A VELENCEI ÁLLAMI LEVÉLTÁR MAGYAR VONATKOZÁSÚ FETHNAMÉI Feth arne egy arab és egy perzsa szó összetétele, Feth (jp) jelentése 'megnyitás, bevétel, hódítás', näme («uli) jelenéése levél, irat*. Fethnäme olyan iratot, értesítést jelent, mellyel a szultáni kormányok sikerrel végződő, legtöbbször szultánok által vezetett hadjárat lefolyásáról és eredményéről a birodalom főtisztviselőit és a birodalommal történetesen békés viszonyban lévő kölföldi uralkodókat értesíteni szokták. A fethnäme célja elsősorban az volt, hogy a hadjárat lefolyását és a győzelem örömhírét közölje. További, kevésbbé hangoztatott célja volt a félelemkeltés és a megtorlás póldázása, ami a fethnäme záradékában néha világosan is kifejezésre jut. A fethnäme nem oszmánli-török eredetű oklevélfaj. Az oszmánlik ezen írásművet új hazájukban, valószínűleg a szeldzsuk-törökök közvetítésével vették át tanítómestereiktől, a perzsáktól. Az oszmánli-törököknek fethnamék kibocsátására egyrészt a császárság, a Balkán és Közép-Európa keresztény fejedelmei, másrészt a keleti, mohamedán hitű és részben fajrokon szomszédok, a török törzsek, a perzsák és az arabok ellen vívott harcok szolgáltak alkalmul. Valószínű, hogy az oszmánli-törökök fethnamék küldését a keresztények ellen viselt korai, XIII—

XIV. századbeli háborúikról küldött jelentéseikkel kapcsolatosan vették szokásba; mohamedánok ellen csak a XIV. század második felében kezdenek komoly háborúkat viselni, amikor fethnaméik kibocsátásának módja, alakja, szerkezete már bizonyos megállapodott fokot mutat. Bár 'Osmän bej fethname-szerű jelentéseinek alakja és szövege ezidőszerint átírásban sem ismeretes, az elbeszélő kútfőkből tudjuk, hogy a bizánci czászársággal vívott harcairól állandóan jelentésekben számolt be hűbérurának, a koniai szeldzsuk szultánnak.