Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Károlyi Árpád: A Bécsi Magyar Történeti Intézet első lustruma, 1920–1925 / 285–308. o.

286 VEC;YES KÖZLEMÉNYEK A nagy hiátus, a terjedelmes parlag, amelyre az elnök rámutatott, több mint másfél századot ölel fel a nemzeti múlt megismerésének régiójából. Míg a történetkutatók nagy csoportja a legutóbbi 50 óv alatt nagyértékű kútforrásokat gyűjtött össze, vagy kritikátlanul összehalmozott régibb anyagot) rostált meg a magyar középkorból és a XVI. meg a- XVII. századok történetéből, és míg ezt az újabb és régibb matériát számos szakember különböző irányokban dogozta föl: addig a XVII. század végétől, Buda visszafoglalásától kezdve a XIX. századi közepéig terjedő multunk művelésére kevés avatott fő szánta el magát. Sőt ami van is, egy-két valóban nevezetes alkotást kivéve, még az is inkább publicisztikai, mint szigorúan történettudományi jellegű; mert több benne a többé-kevésbbé helytálló kombináció és sejdítés, mint a szolid adatokon, a valóban megtörtént tényeken, a valóban felismert eseményeken és ezek kifürkészett valódi okain alapuló előadás. „Hiszen alig van legújabbkori történelmünk — mondja gróf Klebelsberg —; ami e téren megjelent, annak jórésze publicisztika vagy történelemfilozófiaféle, amelyet az aktaszerű anyag beható ismerete nélkül írtak."

5 Pedig bizonyos, hogy az az újabb Magyarország, melynek fokozatos fejlődését! a 48-as törvényalkotás határolja, a XVII. század végétől kezdve a XVIII. századon át alakult ki törvényhozásilag, közigazgatásilag, közjogilag, társadalmilag és gazdaságilag egyaránt. És bizonyos, hogy ezekben az időkben keresendő mindannak a csirája, amiből a XIX. század első felének föllendülése keletkezett. „A XVIII. század folyamán és a XIX. század első felében a korábbi meddő háborúk és felekezeti villongások helyébe közjogi, kulturális ós közgazdasági törekvések léptek, amelyek mai közéletünknek közvetlen előzményei s melyeknek ismerete nélkül mai viszonyaink éa számos intézményünk igazán meg sem érthetők."

6 Mikor gróf Klebelsberg a legújabbkori történet e parlagonmaradtának okait fürkészte, az egyik legnyomósb okot megbízható kútfőpublikációk hiányára kellett visszavezetnie. Terjedelmes diplomatáriumaink (kivéve az Archivum Rakócianum köteteit), beláthatatlan serege a kisebb mérvű okmány- és iratközléseknek mintegy varázsütésre megállnak a XVII. század végénél. Amely időszakból pedig a szo5 Orez. Magy. Gyűjt. Egyet, kiadványai id. h. 6 Gr. Klebelsberg elnöki megnyitója, Századok 1917, évf., 221. 1,