Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Károlyi Árpád: A Bécsi Magyar Történeti Intézet első lustruma, 1920–1925 / 285–308. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK 287 líd, a megbízható kútfők, tehát a szilárd alap hiányzik, oda és arra nem lehet a történelmi megismerés házát fölépíteni s ami épül is, csak fövényen épült ház, mint a biblia mondja. Ezt a hiányt pótolni, ezeket a szilárd

1 alapokat lerakni hát az előttünk álló föladat; úgy azonban, hogy az ezt célzó munka előre megállapított terv szerint menjen végbe, tehát rendszeres és egybevágó, tehát megszervezett legyen. Sok kutató szem, .sok vizsgáló értelem ós sok dolgozó kéz összehangzó, céltudatosan organizált közös munkájának legyen hát eredménye az a sorozat forráskiadvány, amelyre szükség van. Igen szép perspektívát nyitott e közös munkának a társulati elnök, mikor a megoldandó föladatok élénken változó csoportjait vonultatta föl. Értékes kiadványok világíthatnák meg pl. köz- ós alkotmányjogi szempontból is azokat a törekvéseket, melyek Ampringen kormányzóságától kezdve Kollonich működésén, II. József irányzatán, a Ferences-idők hullámzatain és az 50-es évek abszolutizmusán keresztül az összbirodalmi eszme szolgálatába fölszívatni akarták Magyarország államiságát. E törekvésekkel párhuzamosan vonulnak végig a XVIII. és XIX. század történetében a közigazgatás reális kérdései: mint fejlődtek ennek orgánumai: kancellária, helytartótanács és kamara, viszont minő hatással voltak a közgazdasági viszonyok alakulására, a társadalom rétegeződésére. Társadalompolitikai, közjogi és kulturális tekintetek egyaránt kívánnák az országban élő nemzetiségek bókés mozgalmának, fejlődésüknek, a nemzetiségi kérdések kicsúcsosodásának hiteles kútfők lámpájával leendő megvilágítását. Az intézmények, a társadalmi és gazdasági alakulások szolgálatában és élén állott nádorok, kancellárok, főpapok kiválóbbjai tevékenységét földeríteni, e tevékenység befolyásának mértékét a közre megállapítani éppoly hálás szubstrátuma lehetne megfelelő iratanyag publikálásának, mint aminő hasznos és szükséges volna a közélet bármely területén föltűnt kiválóságok levelezésének, följegyzéseinek ós naplóinak közzététele. Ezek a monografiaszerű kútfőkiadványok egy-egy értékes kövét képeznék annak a mozaiknak, mely a maga szép egészében az újabb és legújabbkori magyar történet tiszta padozatát alkotná. Tisztát ós világosat, mert a jól megválasztott kútfőket, az újabbkor rengeteg írott emlékei, a levéltári vagy levéltáriszerű óriás adathalmazok tömegéből rendszeresen kiszedett, egy-egy meghatározott téma körül cso-