Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: Debrecen város levéltárának török oklevelei / 42–67. o.

DEBRECEN VÁROS TÖRÖK OKLEVELEI 43 „mezőben épült, erős kerítés nélkül való, csak engedelmességhez ragaszkodó Debrecen", bár egyébként három ország érintkezési pontján feküdt, hadászatilag nem bírt jelentőséggel. De politikai okokból se részesült különös figyelemben. Politikai jelentéktelensége és közjogi helyzete is földrajzi fekvéséből alakult ki. Bár királyi és fejedelmi, magyar és erdélyi részre adózott, a két uralkodó nem tudta megvédeni a török ellen s Debrecen kénytelen lett ennek is hódolni. 1555-ből való az első adat, mely szerint Debrecen, „mely a nagy távolság miatt eddig nem fizetett adót", vállalja, hogy három részletben évenkint 50 ezer akcse adót fizet a budai kincstárba. A török emellett a keresztény uralkodók adóztatási jogát is elismerte, III. Murád egy Rudolfhoz intézett levelében Debrecen adójának mérséklését kérte.

2 A király és a fejedelem ugyanis a behódolás dacára követelték adójukat s a város -— nem lévén török őrsége — nem merte megtagadni. Csak egy újabb adat van rá, hogy a királyi adószedőket török osausokkal fenyegette meg.

s A hároniirányú adófizetésnek hármas oltalmazás volna az ellenértéke, de a város a békés idők pecsétes okmányait leszámítva, esetleg egyben sem részesült. Az 1657-i lengyel invázió idején a hatalmas patronusnak látszó budai pasa csak oltalomlevelet tud adni a megrémült debreceniek védelmére s II. Rákóczi György is azt tanácsolja a megszorult város bíráinak, hogy apáik módja szerint „főhajtással oltalmazzák meg a várost". Az oklevelek legnagyobb része anyagi vonatkozású lóvén, legtöbb adata a birodalomnak és a városnak gazdasági életébe kapcsolódik. Debrecen szultáni chász-birtok volt, jövedelme tehát közvetlenül a kincstárba folyt be. A chászbirtoknak egy faját a török adórendszer odzsakliknak nevezte; odzsak tűzhelyet, katonai csoportot, hadi egységet jelent, odzsaklik pedig olyan intézményt, melynek jövedelme valamely odzsak szükségleteinek fedezésére osztatott ki, akár készpénzből állt az, akár közmunkából, akár mind a kettőből. Az odzsaklik-rendszer alá tartozó városoknak helyzete annyiban volt előnyösebb, hogy pontosan megszabott Összeget fizettek adóban, de viszont kevésbbé voltak föláldozva a gyakran változó török urak mohó pénzvágyá- Wien, Staatsarchiv, Türe. Urk. 1579, 3 Magyar-Török Történelmi Emlékek, Államokmánytár IV. 111.