Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: Országos levéltár felállításának terve 1701-ben és az ország iratainak korábbi megőrzése / 1–41. o.

36 DR. CZOBOIÍ ALFBÉD irattárral együtt a személynök vegye magához, s előbbit az alnádor útján juttassa az újonnan kinevezett nádori ítélőmester, Tolvaj Gábor, kezeihez.

179 A lázas izgalom és a bizonytalanság, mely az udvar gyanakvása miatt a legmagasabb állású, rangú személyeket is eltöltötte, a jó kilátások között felkarolt tervet levette napirendről. Kezdeményezője, báró Klobusiczky Ferenc személynök, maga is a gyanúsítottak listájára került.

180 A tervbe vett országos levéltár terjedelmére és anyagtartalmára legtöbbet Klobusiczky leveleiből meríthetnénk, ha egyik-másik, a hg. Eszterházy- és a gr. Batthyányilevéltárból napfényre kerülne. Ezek híján szintén csak a hozzá intézett válaszokból és az ország levéltáráról szerzett eddigi ismereteinkből vonhatunk következtetéseket. — Bizonyos, ha csak az ország korábbi levéltáráról lett volna szó, akkor azért az egy láda iratért felesleges lett volna külön épület után nézni, vagy legalább is elhelyezésére külön épületrészt szánni. A nádorok épúgy meg tudták volna azt minden nehézség nélkül őrizni ezután is, mint eddig. Tehát okvetlenül nagyobb anyagot vettek tekintetbe. Kollonics levelében van egy már föntebb is idézett kitétel, amely erre vonatkozólag közvetlen utalást rejt magában s Klobusiczky eszméjét tükrözi vissza. E szerint a prímás értesülvén a személynök leveléből azokról a sérelmekről és károkról, amelyek többeket az okiratok széthurcolása miatt értek, helyesli e bajok orvoslására kifejtett nézeteit,

181 amelyekről tudjuk, hogy külön épületben elhelyezendő országos levéltár felállítására irányultak. Az ország régi levéltárára e sorok nem vonatkoztathatók, mert — mint kivehető — ezek magánosok okleveleiről szólnak, holott abban csak országos érdeküeket őriztek; de vonatkoztathatók az ország legfőbb bíráinak, a nádornak és országbírónak, valamint a személynöknek s ezek ítélőmestereinek az irataira. Magánosok érdekeinek sérelmével elsősorban innen mehettek veszendőbe iratok, kivált személyváltozáskor, amikor az előd hivatalos iratai — mint ismeretes — legtöbbször az illető családi levéltárában maradtak. Alkalmasint ugyan179 U. o. 1701. IV. 29., V. 10. és V. 23. 180 L. Szirmay István vallomását és feljegyzéseit 1701-ből. (Szirmaycsalád levéltára a Nemz. Múzeumban.) 181 „Per datas a Magnifiea Dominatione Vestra de 20. eurrentis in tellexi praeiudicia et damna in distractis docitmentis plurium causata. atque pro remedio huius approbo cogitationos communieatas." (Nemz. Múz. luvt. Ta. 1701. II. 26.)