Levéltári Közlemények, 3. (1925)
Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: Országos levéltár felállításának terve 1701-ben és az ország iratainak korábbi megőrzése / 1–41. o.
ORSZÁGOS LEVÉLTÁR FELÁLLÍTÁSÁNAK TERVE 37 ekkor Klobusiczky a magánszemélyeknek a kamarákhoz került okleveleire is gondolt, amelyeket az 1681 :38. t.-c. tulajdonosaiknak visszaadni rendel. Ez esetben a tervezett országos levéltár a magánérdekeket védő okleveles anyagnak is conservatoriuma lett volna, mint hajdan a tárnoki ház, vagy amiként ez az 1723 :45. t.-c.-ben is kifejezésre jut. Hogy Klobusiczky az 1681-i törvényben a kamaráktól visszakívánt állami okiratokról sem feledkezett meg, joggal feltehető. A létesítendő országos levéltár tervbe vett anyaga tehát az utóbb említettek ós az ország ládájában őrzött iratok mellett a mondottak szerint a nádori, országbírói és személynőki irattárakat is magában foglalta volna. Támogatja e föltevésünket a különböző válaszokból kiérezhető ama körülmény, hogy Klobusiczky javaslata megpendítésével egyidejűleg a nádornál, meg az országbírónál is érdeklődik a hatáskörükbe tartozó iratanyag iránt. A nádor tudatja vele, hogy az ő kezei között elődeinek semmiféle „Palatinalis Actái" nincsenek, csupán az édes atyjáé, Eszterházy Miklósé. Ezenkívül csak az ország ládája van még nála. 182 Az országbíró későre maradt válaszában külön az országbírói iratokról nem emlékezik ugyan meg, bár valószínű, hogy Klobusiczky korábbi „három rendbeli" leveleiben ezek iránt is érdeklődött, ellenben ígéri, hogy Klobusiczky hivatali elődje, Maholányi János személynök irattárának utána fog nézni, hol lehet; reméli, hogy csak lesz róla valahol elismervény. 18S Ha ezen érvek mellé még azt is odaállítjuk, hogy a nádor az „egész országnak archiviumá"-t emlegeti, s Batthyányi is többes számban, az „országnak. . . archiviumit" conserváló helyről ír, akkor a fenti megállapításoknak legalább is erős valószínűsége — nézetem szerint — nem vethető el. Az egyes csoportok iratmennyisége a közokiratoknak a múltban történt s az eddigiekben ismertetett szétszóródása és illetéktelen helyeken való visszatartása miatt nem lett volna nagy. Először is az ország iratai csupán egy ládát tettek ki, melyek eddig az Eszterházy Pál nádor által 1681-ben átvett mennyiségen felül csak egy darabbal gya182 Nemz. Múz. Ta. 1701. II. 28. 18S „Adom azonban értéséére kegyelmednek, hogy szerencse, ha szegény Personalis Uram actainak végére nem (így!) lehet menni, mivel remélem, talántűn fogh valami Qitiotantia róluk találtattni"... (V. o. 1701. III. 20.)
