Levéltári Közlemények, 3. (1925)
Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Csánki Dezső: Dr. Mayer Béla (1899 április 24–1925 március 12.) / 313–314. o.
VEGYES KÖZLEMÉNYEK 313 Triódon — pl. mint a régi kamarai levéltár kiselejtezett iratai a Jankovich-féle gyűjteménnyel — a Nemzeti Múzeum könyvtárába kerültek, az Orsz. Levéltárban őrzött bizonyos kéziratokért és nyomtatványokért kicseréltessenek. E csere előkészítése céljából dr. Herzog József, orsz. főlevéltárnok a múlt óv őszén körülbelül egy hónapon keresztül dolgozott már a Nemzeti Múzeum könyvtárának levéltári osztályában, az iratok kiválasztása azonban még nincs befejezve. Intézetünk folyóiratából, a „Levéltári Közleményedből a múlt év folyamán — a jelentékeny költségekre való tekintettel — egy összevont füzetet bocsátottunk közre IS 1 ^ ívnyi terjedelemben. A közlemények egy része, mint az előző évben, ezúttal is a levéltári tisztviselők tollából került ki. A tudományos tisztviselői kar beosztásáról, hivatali és tudományos működéséről egyébiránt külön kimutatásban nyújtva részletes tájékoztatást, meg kell még emlékeznünk a Magyar Történelmi Társulat által az Orsz. Levéltár új épületének elkészülte alkalmából az Orsz. Levéltár főigazgatójának a múlt óv őszén átnyújtott emlékkönyvről, mely kizárólag az Orsz. Levéltár tisztviselőinek dolgozataiból lévén összeállítva, örvendetes bizonyítékát szolgáltatja a tisztviselői kar tudományos képzettségének és munkálkodásának. Dr. Mayer Béla. (1899 április 24—1925 március 12.) Ravatalánál dr. Csánki Dezső a következő búcsúbeszédet tartotta: A szép új palotában egy íróasztal hiába várja gazdáját; a tisztviselők hasztalan szeretett társukat; az Országos Levéltár Benjáminja meghalt. Szerényen ós igénytelenül, ahogy jött, szerényen, amint ólt és dolgozott, hunyt el, váratlanul. De lelkünket örök távozása mélyen megdöbbentette, szívünkben űrt hagyott, melyet a Rá való emlékezésnél még sokáig a fájdalom fog betölteni. Mert lelki jóságában ritka, finom érzésében kedVes, hűségében figyelmes és megbízható emberi lényt vesztettünk. Reményt, mely szerető szemünkben máris valóra vált, értéket, mely jövőre még többet ígért.
