Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Csánki Dezső: Dr. Mayer Béla (1899 április 24–1925 március 12.) / 313–314. o.

314 VEGYES KÖZLEMÉNYEK Szelíd és jóságos egyénisége kiváló képességeket takart r és eddigi, bizony rövid életű munkálkodása jeles iskoláról, széleskörű tudásról tanúskodott. Boldog tanár, aki ilyen ifjakat nevel, és boldogtalan, hogy ilyen termést ily hamar letarolva lát. Csak egy tanulmányát említem, a pápai bankárok ma­gyarországi középkori szerepléséről, mely máris kiváló, ala­pos tudóst és írói képességeket igazolt. A világtörténelem középkori részének tudományában nem ismerünk hozzáfog­ható ember-ígéretet. Az Országos Levéltár és a Magyar Történelmi Társulat folyóiratában megjelent cikkei csak fokozták örömünket ós várakozásunkat. Hogyan dicsérjem a tisztviselőt, kinek munkáján egy­szerre látszott meg hivatásának és kötelességének szeretete, önfeláldozó lelkiismeretessége, minden feladatra való kész­sége, találékonysága ós józan szabatossága. És kell-e bizonyítgatnom a nagy veszteséget, mely sze­retett intézetünket, az abban folyó összhangzó szorgos munkát, a nehéz idők éjszakájára következő derengésben értékes munkatárs és megértő kolléga után vágyakozó lel­künket az ő halálával érte. Igen, van önzés, nekünk embereknek, még igaz szerete­tünkben is. Magunknak is szeretjük, akit szeretünk. Talán e forrásból fakadt az 6 szerény, és a tökéletesség bizonyos formájában jelentkező munkájának láttára nem egyszer az a félő érzésem: vájjon nem fogjuk-e ezt az emberileg is, tudásában is értékes, szép piros arcú társunkat elveszíteni. És érzésem, melyet életem folyásában előre járt több ilyen veszteség ösztöne keltett, íme fájdalmasan valóra vált. óh! Hát odaát is ilyen hű és igaz lelkekre van szük­ség? Vajha itt lent, közöttünk, e nehéz időkben, az ő bár rövid élete példája maradna ifjú lelkek előtt, egy meg nem csonkított élet alkotásokra hivatott, szépreményű pálya­futásának. Egyénisége a mi körünkben, az őt oktatott és meg­becsülő idősebbek, s a vele közel egykorú, a munka ösvé­nyén továbbhaladó fiatalabbak emlékezetében örökre élni fog. Kedves ifjú társunk, fogadd az Országos Levéltár, az Országos Magyar Gyüjteményegyetem és a Magyar Törté­nelmi Társulat utolsó, fájdalmas búcsúszavát. Isten Veled, pihenj csendesen!

Next

/
Thumbnails
Contents