Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Jelentés az Országos Levéltár 1924. évi állapotáról és működéséről / 308–313. o.

312 VEGYES KÖZLEMÉNYEK helye a létszámcsökkentés folytán többé be sem töltetett. A létszámcsökkentéssel kapcsolatban ezenkívül az Orsz. Levéltár két altisztet veszített, Nagy Bálint és Szőke Ferenc személyében, kik B-listára helyeztetvén, 1924 június végével szabadságoltattak és december végével nyugdíjba helyeztettek. Lényegesen megnövekedtek a múlt év folyamán a levéltár-rendezési és feldolgozási munkák rovására az Orsz. Levéltár adminisztratív teendői a beszállított minisztériumi, különösen a belügyminisztériumi iratok kezelésével. A trianoni békeszerződéssel kapcsolatos állampolgársági és a névváltoztatási ügyekben úgyszólván naponta több megkeresés érkezik a nevezett minisztérium részéről előiratok nyomozása és megküldése iránt; s ez ügyek elintézésére a Levéltár segédszemélyzetének elégtelensége miatt a tudományos tisztviselői kar tagjait kellett igénybe vennünk. Mindezen nehézségek ellenére is iparkodtunk a Levéltár rendezése terén legalább valamivel előre haladni. Nevezetesen nagyjából felállítottuk a térképgyűjteményt, melyet az átköltözés alkalmával csak ideiglenesen, rendezetlen állapotban raktározhattunk be. Megkezdtük továbbá a eausarum regalium directoratus levéltárának rendezését is. E munkálatokat azonban később az illető tisztviselők más irányú elfoglaltsága miatt félbe kellett hagynunk. Folytattuk ezenkívül a Levéltár hivatalos jellegű nyomtatványokból álló ú. n. nagy könyvtárának rendezését, leltározását ós cédulakatalógussal való ellátását, s végül november havában újra felvettük a diplomatikai osztály regesztázásának már több mint két évtized óta szünetelő munkáját is. E tekintetben a tapasztalat arról győzvén meg, hogy középkori okleveleinknek az 1880-as évek végén rovatos borítékokon megkezdett, a legapróbb részletekre kiterjedő regesztázása, bármennyire ideális volna is, kivihetetlen, a néhai Óváry Lipót, orsz. főlevéltárnok által hevenyészett munkával készített regeszták pedig a tudományos igényeket nem elégítik ki, a két rendszer között középutat választva, a regesztázást —• az eddigi munkák felhasználásával — ismét elölről kellett kezdenünk. Lényegesebb eredményt az idő rövidsége miatt az óv végén természetesen nem tudtunk felmutatni. A Nemzeti Múzeum könyvtárának igazgatóságával egyetórtőleg tervbe vettük, hogy olyan, kétségtelenül az Orsz. Levéltár állagához tartozó iratok, melyek valamely