Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Károlyi Árpád: A Bécsi Magyar Történeti Intézet első lustruma, 1920–1925 / 285–308. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK 301 fedezett nyomok mindig újabb és újabb kutatásokra ösztönözték csaknem az összes bécsi, a nikolsburgi s némely hazai levéltárakban. De meglepő eredményekre is vezették. Kipattant, hogy Kollonich nem a maga főztét tálalta. föl, hogy reformterveiben az ami egészséges, nagyrészben a magyar főuraktól, másrészben maguktól az 1687-i rendektől származik; másrészt, hogy az a sok reformterv és munkálat, mely Kollonich Einriehtungs werk j éhez kapcsolódik, hatásában egész az 1715-i és 1722—23-i országgyűlések közigazgatási reformjainak teréig és tartalmáig leér. A három óv alatt a Kollonich-féle miiről s a vele összefüggő közigazgatási idegén és hazai tervekről, továbbá az 1687—88-i országgyűlés történetéről s kisrészben a neoacquisticakomissio kezdeteiről közel 3 vastag nyomtatott kötetnyi, elsőrendű anyagot gyűjtött nagy és nehéz utánjárással Baranyai, aki az Einrientungswerk I. kötetét már a most múlt nyár elején sajtó alá is adhatta. Nem csupán sajtó alá ment, hanem már egy éve megjelent Domanovszky Sándor egyetemi tanár testes és tartalmas könyve, első okmánykötete a Fontes ama nagy pcrspektívájú vállalatának, mely Domanovszky szerkesztésében József nádor államiratait és életrajzát fogja hozni. Ezen impozáns kiadvány érdekében Domanovszky 1922 óta kutatott, természetesen a hivatása követelte nagy megszakításokkal, a bécsi levéltárakban és volt így több ízben nagyrabecsült tagja intézetünknek. A megjelent kötet nyomós értékét szakember és amatőr, politikus és publicista az első átlapozásnál is mindjárt fölismerheti. Vele egyidejűleg jött az intézetbe dr. Lukinich Imre múzeumi könyvtári igazgató, akinek nagy munkaereje hármas föladattal birkózott meg. Először pár évvel megjelent, akkor készülő jeles kiadványához Auer János törökországi naplójához, illetőleg e napló magyarázatához vizsgálta át az idevágó bécsi anyagot; aztán mint a kostantinápolyi követjelentések második, 1606 utáni sorozatának szerkesztője, a levéltári állomány felől tájékozódott és sorozata első kötetéhez anyagot gyűjtött; harmadszor éppoly nagy szorgalommal, mint szerencsével összehordott a szatmári béke történetéhez egy oly gyönyörű anyagot, mely a többi közt világosan mutatja, hogy az a magyar békeügy erősen nemzetközi kérdés volt akkor. Lukinich eme nagybecsű és egyszersmind kitűnő történeti bevezetéssel ellátott kiadványa épp most jelent meg.