Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Károlyi Árpád: A Bécsi Magyar Történeti Intézet első lustruma, 1920–1925 / 285–308. o.

296 VEGYES KÖZLEMÉNYEK Gyüjteményegyetem 446/1925. sz.) Módunkban lőn hát az év folyamán a miniszter úr e nagylelkű gondoskodásából némely pótlásokon kívül a legutóbbi évek főként német történetirodalmának standardműveit, különösen a szellemtörténet, a közgazdaság- és a társadalomtörténet köréből megszerezni s ezenkívül oly hatalmas és értékes kiadvánnyal, mint aminő az „Allgemeine deutsche Biographie" 56 kötete, gazdagítani könyvtárunkat, mely jelenleg 1782 műből (3110 darabból) áll. Az új szerzeményeklet az Országos Gyüjteményegyetem ós a Történelmi Társulat közti egyesség szellemében új (piros) cimkákikel látta el és új (piros) cédulákkal katalogizálja — ellentétben a Társulat tulajdonát képező xégi (fehér cimkés és fehér cédulás) állománnyal — az intézet derék könyvtárosa, Baranyay kolléga úr. A könyvtár gyarapodása mellett a jelen óv nyarán maga az intézet is megint újabb helyiségekkel bővült, úgyannyira, nogy az igazgató lakásán, meg a könyvtártermen és az olvasószobán kívül most már 14 szobába fogadhat be kutatókat, amelyek közül 4 az első emeleten kiválóan lakályos és világos. Azt mondanom sem kell, hogy e legújabb helyiségeket a miniszter úr éppoly célszerűen és szolidan bútoroztatta be és látta el a lakhatáshoz szükséges kellékekkel, mint az addigiakat. Ennek a fölötte örvendetes új bővülésnek, mely az intézetet a rokoncélú külföldi intézmények között is számottevővé avatta,, kettős oka van. Hazai tudósaink, t. i. ifjak és idősek, egyetemi tanárok, levéltári, muzeális stb. tisztviselők annál sűrűbben óhajtották igénybe venni az intézetet, minél biővebben értesültek arról, hogy a miniszter úr, miután sikerült neki a gárdapalotát a testőrségi alaptól a közoktatásügyi minisztérium részére megvásárolni, nem csupán a legújabbkori magyar történet kutatói számára akarja a bécsi nagy levéltárak kiaknázását megkönnyíteni, hanem hogy eredeti programmjan túl a lehetőség szerint örömmel nyúl hónuk alá mindazoknak, akik a magyar nemzeti múlt bármely dülőföldjét munkálván, szükségszerűleg rá vannak utalva más bécsi nagy gyűjteményekre. Ezt csak az intézet újabb bővülésével lehetett elérni. De közreműködött egy másik még fontosabb ok is. A miniszter ugyanis 1924 őszén megegyezett dr. SchmidtOtt volt porosz kir. közoktatásügyi miniszterrel, a Notgemeinschaft der deutschen Wissenschaft kitűnő elnökével, hogy azon németbirodalmi historikusok számára, akiket