Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Károlyi Árpád: A Bécsi Magyar Történeti Intézet első lustruma, 1920–1925 / 285–308. o.

296 VEGYES KÖZLEMÉNYEK Gyüjteményegyetem 446/1925. sz.) Módunkban lőn hát az év folyamán a miniszter úr e nagylelkű gondoskodásából némely pótlásokon kívül a legutóbbi évek főként német tör­ténetirodalmának standardműveit, különösen a szellemtör­ténet, a közgazdaság- és a társadalomtörténet köréből meg­szerezni s ezenkívül oly hatalmas és értékes kiadvánnyal, mint aminő az „Allgemeine deutsche Biographie" 56 kötete, gazdagítani könyvtárunkat, mely jelenleg 1782 műből (3110 darabból) áll. Az új szerzeményeklet az Országos Gyüjte­ményegyetem ós a Történelmi Társulat közti egyesség szel­lemében új (piros) cimkákikel látta el és új (piros) cédulák­kal katalogizálja — ellentétben a Társulat tulajdonát képező xégi (fehér cimkés és fehér cédulás) állománnyal — az inté­zet derék könyvtárosa, Baranyay kolléga úr. A könyvtár gyarapodása mellett a jelen óv nyarán maga az intézet is megint újabb helyiségekkel bővült, úgyannyira, nogy az igazgató lakásán, meg a könyvtártermen és az olvasószobán kívül most már 14 szobába fogadhat be kutató­kat, amelyek közül 4 az első emeleten kiválóan lakályos és világos. Azt mondanom sem kell, hogy e legújabb helyisége­ket a miniszter úr éppoly célszerűen és szolidan bútoroztatta be és látta el a lakhatáshoz szükséges kellékekkel, mint az addigiakat. Ennek a fölötte örvendetes új bővülésnek, mely az inté­zetet a rokoncélú külföldi intézmények között is számot­tevővé avatta,, kettős oka van. Hazai tudósaink, t. i. ifjak és idősek, egyetemi tanárok, levéltári, muzeális stb. tisztviselők annál sűrűbben óhajtották igénybe venni az intézetet, minél biővebben értesültek arról, hogy a miniszter úr, miután sike­rült neki a gárdapalotát a testőrségi alaptól a közoktatás­ügyi minisztérium részére megvásárolni, nem csupán a leg­újabbkori magyar történet kutatói számára akarja a bécsi nagy levéltárak kiaknázását megkönnyíteni, hanem hogy eredeti programmjan túl a lehetőség szerint örömmel nyúl hónuk alá mindazoknak, akik a magyar nemzeti múlt bár­mely dülőföldjét munkálván, szükségszerűleg rá vannak utalva más bécsi nagy gyűjteményekre. Ezt csak az intézet újabb bővülésével lehetett elérni. De közreműködött egy másik még fontosabb ok is. A miniszter ugyanis 1924 őszén megegyezett dr. Schmidt­Ott volt porosz kir. közoktatásügyi miniszterrel, a Not­gemeinschaft der deutschen Wissenschaft kitűnő elnökével, hogy azon németbirodalmi historikusok számára, akiket

Next

/
Thumbnails
Contents