Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Károlyi Árpád: A Bécsi Magyar Történeti Intézet első lustruma, 1920–1925 / 285–308. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK 297 kutatásaik szüksége a bécsi nagy gyűjteményekhez vezet, intézetünkben 3 szoba fog rendelkezésre állani, aminek viszonzásául a német kormány berlini, firenzei és athéni intézeteiben fog egy-egy helyet juttatni magyar kutatóknak. A miniszter úr hatalmas koncepciójú kultúrpolitikáját dicséri ez az egyezmény, mely szorosabb kapcsolatba hozza kis magyar tudományos respublikánk embereit a nagy tudományos német világ jelentős rétegeivel. Ez a szép gondolat a maga reális bázisát intézetünk most említett új bővítésében találta meg. És valóban szükség is volt rá, mert 1925 április hó legelején már megérkezett hozzánk az első német „missus", dr. A. 0. Meyer, a göttingeni egyetem jónevű professzora, akinek egy nagyértékü, Magyarországra vonatkozó adatokkal telisteli kiadványát, a német császári udvarnál székelt pápai nunciusok jelentéseit a XVII. század elejéről, szakembereink jól ismerik. Rajta kívül, aki a bécsi állami levéltárban Anglia és a katholikus egyház XVII. századi viszonyára kutatott, a folyó év húsvétjától kezdve a jelen sorok írásáig még 10 németországi történetkutató talált vendégszerető fogadtatásra intézetünkben: dr. Wickert epigraíikus Berlinből, dr. Unverzagt prehisztorikus ugyanonnan, dr. Kaemmerer Münchenből, aki a XV. századi németbirodalmi gyűlések történetén búvárkodott; dr. KUngenfuss, akinek témája „Andrássy és az 1875. esztendei háborús veszély" bennünket különösen érdekel, dr. Schünemann, a német-magyar városi viszonyok kutatója, dr. Braubach, a bonni egyetem jeles magántanára, a mainzi érseki választójedelemség történetének speciális búvára, dr. Völt

er, a fiatal műtörténész Stuttgartból, aki délnémet és osztrák művészettörténeti összeköttetéseket tanulmányozott, a jónevű dr. Eugen Meyer, a berlini államlevéltár tanácsosa, a Monumenta Germaniae Diplomata-osztályának munkatársa, akit Bécsbe Német Lajos császár okleveleinek tanulmányozása vonzott, a fiatal Schöningkh Münchenből, aki különösen a bécsi udvari kamarai levéltárat aknázta ki gazdaságtörténeti kérdések céljából, dr. Heins kóburgi állami levéltárnok, a müncheni akadémia történelmi bizottságának küldöttje, aki a 30 éves háborúra vonatkozó ismeretes hatalmas kiadvány érdekében vizsgálta át a bécsi államlevéltár néhány idevágó osztályát és végre a wolfenbütteli dr. Petri Berlinből. E nagyjelentőségű, sokat ígérő tudományos kapcsolat megteremtőjének, a miniszter úrnak, de ő utána intézetünk-