Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Nemesi évkönyv. Szerkeszti: Királydaróczi Daróczy Zoltán. I. és II. évf. Budapest, 1923., 1924. / 278–280. o.

278 ISMERTETÉSEK sét, mint a közönség elé tárását, a merovingkori papyrusokleveleket kitűnő fényképekkel helyettesítették. Magyarvonatkozású darab kettő szerepel a kiállításban, természetesen mindkettő a Franciaország és a külföldnek nevezhető csoportban, mely országok szerint van rendezve: az egyik az I. Ferenc és János király közt kötött szerződés ratifikálása ez utóbbi által (1529. IX. 1.; VI. tárló, 29. sz.), a másik pedig János király levele ugyancsak I. Ferenc királyhoz, amelyben értesíti, hogy követét elküldte hozzá (1528. V. 16.; 28. tárló, 131. sz). HÍR Nemesi évkönyv. — Szerkeszti: Király

daróczi Daróczy Zoltán. I. és II. évf., 1923. és 1924. Budapest, May-nyomda rt. 8°, XII., 299 és XIV., 359,1. A háborút követő forradalmi események s azoknak még ma is érezhető kihatásai egy időre háttérbe szorították a nemességi és családtörténeti kutatásokat. A demokratikus jelszavaktól félrevezetett közfelfogás a családi leszármazások kutatásában csupán levitézlett történelmi osztályok üres kedvtelését látta, melynek nincs tudományos értéke s mint ilyen, támogatásra sem érdemes. A forradalmi gondolkodásból való kijózanodás eredményeképen azonban e részben is lassankint uralomra jut a higgadtabb mérlegelés; be kezdik látni, hogy politikai jelszavakkal nem lehet a multat megváltoztatni és a nemesség szerepét a nemzet történetéből kitörölni. S aki elfogulatlan szemmel tekinti a dolgok) összefüggését, annak el kell ismernie, hogy az egyes családok története a nemzet történetének egy-egy darabja, s hogy a politikai és. gazdaság-, különösen a birtoktörténet kérdéseit sok esetben nem lehet helyesen megoldani egyesek és családok rokonságának ismerete nélkül. Ennek a felderítése tehát szintén történelmi feladat; s nagy hiba volna a családi leszármazások tisztázását lebecsülni, különösen napjainkban, amikor régi hazánk mai széttagolt állapotában a közös leszármazás tudata az egyik legerősebb kapocs, mely elszakított véreinket az anyaországhoz köti s mely ide vonzaná őket még akkor is, ha sikerülne őket magyar nyelvüktől és kultúrájuktól megfosztani. Csak örömmel üdvözölhetjük tehát, hogy Daróczy Zoltán, az ismert nevű, fáradhatatlan genealogus a fenti cím alatt a Gothai Almanach mintajára új vállalatot indított meg, melynek évről-évre megjelenendő kötetei az élő magyar nemességet varrnak hivatva lassankint felölelni. A vállal-