Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Nemesi évkönyv. Szerkeszti: Királydaróczi Daróczy Zoltán. I. és II. évf. Budapest, 1923., 1924. / 278–280. o.

ISMERTETÉSEK 279 kozás, anyagi oldalát tekintve, kissé merésznek látszott előttünk, tekintve, hogy a Magyar HeraHikai és Genealógiai Társaság az annak idején kedvezőbb körülmények között megindított Magyar Nemzetségi Zsebkönyv-bői csak a „Főrangú családok"-at s a „Nemes családok"-ból egy köte-' tet tudott közrebocsátani 1905-ben, s hogy családtörténeti folyóirataink, nevezetesen a Pettkó Béla és dr. Komáromy András által szerkesztett Nagy Iván (1899—1901), valamint az ifj. Hellebronth Kálmán kiadásában megindult Családtörténeti jegyzetek (1914) csakhamar megszűntek, sőt a Kempelen Béla-féle Magyar nemes családok is, melyből már kilenc kötet jelent meg, egyelőre szintén befejezetlenül maradt. Azóta a helyzet sokkal rosszabbodott, Daróczynak azonban mindazáltal sikerült az Évkönyv kiadását biztosítani oly módon, hogy az érdekelt családok az adatok szolgáltatásával együtt részt vállaltak a nyomdai költségekben is. A Nemesi Évkönyv ilyképen túlesett a kezdet nehézségein, s mint értesülünk, az 1925. évi kötet is már sajtó alatt van. Ami a köteteik beosztását illeti, minden kötet — a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv-höz hasonlóan — betűrendben közli a benne felölelt családok jelenlegi nemzedékének és' a legközelebbi elődöknek leszármazási adatait, melyeket a család rövid, történetét és címerének leírását magában foglaló bevezetés előz meg. Több családnál a régebbi leszármazást feltüntető táblázat is csatolva van. A fentemlített okoknál fogva a szerkesztő keze meg volt kötve annyiban, hogy rendszerint csak azokat a családokat, illetőleg nagyobb családoknál csak azokat az ágakat vehette fel a kötetbe, amelyek a szükséges anyagi hozzájárulást biztosították, úgyhogy egyes családokból eddigelé csak töredékeket kaptunk, melyeket kiegészíteni a következő évfolyamoknak lesz feladatuk. Azzal, hogy a későbbi kötet a betűrend megfelelő helyén mindig utal az előzőkre, elegendő lesz az utolsó kötetet felütni, hogy az olvasó meggyőződhessen arról, vajjon az illető családra nézve az Évkönyv egyes kötetei tartalmaznak-e adatot. Habár tehát a szerkesztőnek a ma is élő s részben nem a legjelentékenyebb nemesi családokra kellett a fősúlyt helyezni, egy-két már kihalt, történelmi nevezetességű család leszármazási adatait is felvette a kötetekbe. így közli az I. évfolyam a kihalt osztopáni Perneszy, a II. a pakosi Paksycsalád genealógiáját. A ma is élő nevezetesebb családok kö-