Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Catalogue sommaire du Musée des Archives Nationales. Paris, 1922. / 276–278. o.

ISMERTETÉSEK 277 jávai elkápráztatta a párizsiakat. Utolsó birtokosa, a híres marsall, a Rohan

:

Soubise-család utolsó fitagja 1787-ben halt meg. A forradalom alatt a palota csodás belső berendezése teljesen elkallódott s maga az épület is sokat szenvedett, mert mindenféle raktárnak használták s amellett igen sok család foglalta el lakásokul a fényes lakosztályokat. 1808-ban császári decretum elrendelte, hogy a palotát az Arehives de l'Empiere számára szerezzék meg; szerencse volt ez, mert így legalább sikerült megmenteni e csodaszép épületet a teljes elpusztulástól. Természetesen soká tartott, amíg a forradalmi idők nyomait eltüntethették s csak a 80-as évek végén nyerte vissza, sok átalakítás után, eredeti állapotát, úgyhogy ma majdnem úgy áll előttünk a szép hercegi palota oszlopsoros udvarával, amint "azt Delamair a XVIII. század első évtizedében megteremtette. A palota földszintjén, a volt hercegi lakosztályban van ma a dolgozóterem, a katalógusok terme s a hivatalos helyiségek egy része; az első emeletén pedig, a volt hercegnői lakosztályban foglal helyet az állandó kiállítás, az ú. n. Musée. s ezekben a termekben gyűjtötték össze mindazt, ami még a régi fal-díszítményekből megmaradt; úgy hogy a közönség nemcsak a történelmi emlékekben gyönyörködhet, hanem a XVIII. sz. díszítőművészetének ebben a chef-d'ouvre-jében is. Ez a kettős cél vezette de Laborde igazgatót, mikor 1867-ben állandó kiállítás keretében a helyiségekben á közönség elé tárta a Levéltár legérdekesebb darabjait; 1878ban utóda, Maury igazgató, ezt a gyűjteményt az ú. n. Musée étranger-v&l egészítette ki a földszinten, amely Franciaországnak a külfölddel való összeköttetéseire vonatkozó legjelentősebb emlékeit foglalta magában. Úgy a Musée francais, mint a Musée etranger igen nagyszámú gyűjteményt foglalt magában; a tapasztalat azonban azt mutatta, hogy az ilyen kiállítás a nagyközönséget hamar kifárasztja, először figyelemmel kezdi ugyan szemlélgetni az egyes darabokát, de azután elsieti. Azonfelül sok darab hiányozván a helyén; a kutatást is megnehezíti. Ezért 1890-ben, amikor átrendezték a kiállítást, erősen redukálták a kiállított darabok számát s ugyanezt tették 1919-ben is, amikor az 1914—18-i biztonságba helyezés után újra meg

: nyitották. Ugyanekkor egyesítették a két csoportot, B most mindkettő (161+46 tárlóban) az emeleti hercegnői lak

: osztályban foglal helyet. Minthogy pedig fontosabb feladat

1 nak tartották a legrégibb emlékek konzerválását s megőrzé-