Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Fekete Lajos: Ahmed Refik: Rákóczi király és kísérete az oszmanli birodalomban. Sztambul, 1917. / 269–273. o.

1SMKI1TETÉSEK 269 közkincsévé teszi s városi monográfiájában hozzásegít várostörténeti problémáink legalább részbeni megismeréséhez. Munkásságának legszebb dicsérete a magyar történettudománynak az az általános elismerése, amellyel találkozott. Reméljük, hogy amennyire elismerésre méltó Sopron várois főlevéltárnokáhak munkássága és a városi tanácsnak a tudós munkáját megértőn támogató áldozatkészsége, — annyira példaadó ós ösztönző is lesz többi törvényhatóságainknál. Elvárnék ezt elsősorban Budapest székesfővárostól, amelynek nagyszabású s gondos körültekintéssel készült középkori oklevéltára már a megvalósulás előrehaladott állapotában van. . G—i. Ahmed Refik; Rákóczi király és kísérete az oszmanli birodalomban. (Memälik"' 'osmaníjede kral Rakodzi ve tevabi'i Istambol 1333). Sztambul, 1917. Kiadja a török történelmi társulat. A fenti címen kiadott oklevéltár bevezetése a Rákócziemigráció történetének rövid összefoglalása után megemlékezik Karácson Imre konstantinápolyi kutatásairól. E szerint Karácson Imre oklevélgyűjteményének (A Rákócziemigráció török okmányai, Budapest, 1911., kiadta a M. Tud. Akadémia) legnagyobb része, a bujdosók köznapi életére vonatkozó apró mozzanatok a Topkapü-szeraj levéltári anyagából kerültek elő, a fontosabb politikai iratok azonban — mondja Ahmed Refik — a birodalmi tanácsnak (divän-i hümäjun) azóta felfedezett jegyző- és fogalmazványkönyveiben (mühime- és mme defteri) találhatók. Jelen kiadvány ezekből közöl a Rákóczi-emigráció közé sorakozó negyvenöt oklevelet. A gyűjtemény elolvasása azt az érzést kelti, hogy az távolról sem teljes; Ahmed Refik publikálta azt, ami a Karácson Imrén tapasztalt lelkesedés hatása alatt éppen a kezeügyébe került, nyilván, hogy a török földön lejátszódó eseményekhez, melyekről már óriási irodalom szól, töröknyelvű forrásanyagot is szolgáltasson. Bár az adatok megmagyarázásának kisebb fontosságot tulajdonított a kelleténél és gondosabb kutatással talán többet adhatott volna, e kisded munkában mégis örömmel kell üdvözölnünk a török oklevélkiadás első zsenge hajtását, mely máris bekapcsolódik nemzetünk történetébe. A 45 közölt oklevél aránylag tágas területről van összegyűjtve; szerkesztőjük a näme defteri című gyűjteményből