Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Fekete Lajos: Ahmed Refik: Rákóczi király és kísérete az oszmanli birodalomban. Sztambul, 1917. / 269–273. o.

270 ISMERTETÉSEK az 5—7., a mühime defteriböl a 115., 116., 126—130., 138., 140.; 145., 147., 153. számú köteteket jelöli meg forrás gyanánt, Ahmed Refik a közölt anyagot három szakaszba foglalja össze a szerint, amint az a fejedelem és fia, illetőleg az első basbúg, gróf Csáky Mihály szereplésével kapcsolatos. A gyűjteményt egy kelet nélküli kiáltvány vezeti be, melyben a kormány az erdélyi szász, székely és magyar nép előkelőit öröklött hatalmánál fogva háborúra szólítja föl a Habsburg-kormányzat zsarnoksága ellen. Rákóczi neve csak a következő oklevelekben jelenik meg, még pedig az első két esetben mint tényleges fejedelemé; az egyik irat — egykorú fordítás törökre — Öorlnlu (Csorlui) 'Ali pasához intézett üdvözlet (1706 szeptember 29) abból az alkalomból, hogy ez a nagyvezéri méltóságra emelkedett;

1 a másik Rákóczinak visszatérő követe, Henter számára kiállított útlevél (1709 július 9—18). A szultán 1716-ban felsóglevelet intéz a Franciaországban időző Rákóczihoz. Xigy szólítja, ahogy a hódoltság korában a béesi királyt szokta; hűsége reményében neki adományozza Erdélyt, a szultán öröklött birtokát s esküt tesz arra, hogy „amennyiben barátunknak barátja, ellenségünknek ellensége lesz... s a Bethlen Gábor-korabeli adót megfizeti" — a porta részéről nem indul támadás ellene (1716 április 14—22). E felséglevéllel párhuzamosan Csorlui Ali pasa nagyvezér külön is kifejti a kormány fölfogását Erdély közjogi helyzetéről. Az irat majdnem azonos frázisokkal követeli meg az alárendeltséget, az évi adót stb. és bár Rákóczit vendégnek hívja meg s amellett Erdély fejedelmének és az összes magyar népek ('karok'?) uralkodójának nevezi, levelét mégis a rendeletek szokásos formulájával zárja: ^elrendelem ..." (bujurdumki... 1716 május 27). Félévnél hosszabb idő telt el, míg Pápai János a szultán újabb felséglevelét (1716 december 16—25) vihette Rákóczihoz, „Erdély és Magyarország egy részének királyához Okra!

1

) az erdélyi és magyar szövetkezett rendek vezéréhez" ('duka'). A szultán szinte mentegetődzik, hogy Rákóczi korábbi követeinek „a fönnálló béke miatt" nem adott megfelelő választ; de miután az ügyet Halíl pasával többízben 1 1706 áprilistól 1710 végéig volt nagyvezér' (Kämüs-ül ä'lam, IL 1886. 1.).