Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 3. kötet. Oklevelek és levelek 1430-tól 1452-ig. Sopron, 1924. / 266–269. o.

268 ISMERTETÉSEK királyi kölcsönre, a város királyi'adójára, a soproni harmincadra vonatkozó rendelkezések számos adalékot nyújtanak az államháztartás, valamint a királyi pénzügyigazgatás, középkori történetéhez, annak úgy személyi, mint tárgyi vonatkozásaiban. Jelentékeny számmal fordulnak elő a hitelkérdést érintő darabok. Javarészük egyházi alapítványokból vett kölesönről szól, de nem hiányzanak az ú. n. „zisidókölcsönök" sem. Gyakran találkozunk pénztörténeti adatokkal, amelyek részben az egyes pénznemek tényleges árfolyamának, részben pedig forgalmi körzetének megállapításánál értékesíthetők. A köztörténet -szempontjából különösen a különböző országos tanácskozásokra, a huszita mozgalmakra és a III. Frigyessel folytatott 1450. évi tanácskozásokra vonatkozó levelek érdemelnek figyelmet. (42., 45., 53., 158., 182., 354. sz.) Korántsem mondhatjuk ezzel kimeri tettnek Házi oklevéltárának harmadik kötetét, csupán némi tájékoztatást óhajtottunk nyújtani sokoldalú tartalmáról. Töredék-adatok ezek, de abszolút értékűek, minthogy középkori történetünk javarészében, s kivált a gazdaság-, társadalom- és intézménytörténet ily töredék-adatokon épül fel. Jelen esetben pedig viszonylagosan még az is fokozza értéküket, hogy oly korból valók, amelynek okleveles anyaga a legkevésbbé van közkinccsé téve, s ahol éppen ezért minden kötetnyi rendszeres forráskiadványt osztatlan örömmel kell méltányolnunk. Van azonban még egy különleges szempont, amelyet Házi Jenő munkájának méltánylásánál figyelmen kívül nem hagyhatunk. Ugyanis Házi Jenő nagyszabású és a megvalósulásban immár jelentékenyen előrehaladt forráskiadványa egyike az eddigi kevés számottevő lépéseknek várostörténetünk terén, amely hazai történetírásunknak egyik legelhanyagoltabb területe. Vannak városi monográfiáink, de nincs köztük csak egy is, amely a várostörténeti kutatás számára komoly eredményt jelentene. Ügyszólván Kováts Ferenc pozsonyi tanulmányai és a szepesi árumegállító-jog monográfiája az egyetlenek, amelyekkel dicsekedhetünk. S helyzetünket e téren még elszomorítóbbá teszi az, hogy rendszeres várostörténti forráskiadvánnyal is alig rendelkezünk és így legszámottevőbb városi levéltáraink elvesztésével várostörténeti kutatásunk úgyszólván teljes tétlenségre van kárhoztatva. Annál Örvendetesebb tehát, hogy Házi Jenő úttörő vállalkozása azt a keveset, ami még megmaradt, a tudomány