Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 3. kötet. Oklevelek és levelek 1430-tól 1452-ig. Sopron, 1924. / 266–269. o.

ISMERTETÉSEK 267 izmos voltára s a város gazdasági felvirágozottságára vall, kivált, ha figyelembe vesszük, hogy egy századdal utóbb a városi polgárság ingó vagyonának egyhatvanad részét képező rendkívüli adó (1542.) mindössze 400 ft.-ra rúgott. E virágzó gazdasági élet alapjairól, a városgazdaság belső szerkezetéről pusztán az egyes oklevelekből összefüggő képet nem alkothatunk. Ezt csak további, mindenekelőtt a Sopronnal gazdasági érintkezésben álló területek okleveles anyagának bevonása, különösen pedig a várostörténet sajátos forrásanyagának, az ú. n. városi könyveknek (Stadtbücher) kiaknázása fogja lehetővé tenni. A vámmentesség, vásárjog ismételt biztosítása, az osztrák sóra szerzett árumegállítójog (160., 204., 205., 248., 249., 254.) a kereskedelmi érdek jelentős voltáról tanúskodik. Ez mindenekfelett a soproni bortermelésen nyugodott; következtethetjük ezt az ennek védelmét szolgáló intézkedésekből, aminő az idegen bor behozatalának tilalma mellett kiváltkép a szükséges szakmunkaerő biztosítása (67., 69., 145., 194. szám). Nem csekély szerepet lehet tulajdonítanunk amellett az állatkereskedelemnek, amikor 1435-ben két soproni polgár kezén 197 darab ökröt találunk. Sopron kereskedelme tehát egy jelentős részben gyaníthatólag a városi polgárság földgazdaságából táplálkozott s ebben kereshetjük a soproni polgárság egyik gazdasági erőforrását, mely élőfeltételeit bőségesen megtalálta Sopron kiterjedt határában. (Házi becslése szerint a XV. század derekán 39.000 katasztrális holdra tehető.) Hogy Sopron kereskedelmi körzete közvetlen kapcsolatban meddig terjedt, e tekintetben az oklevóltár inkább csak az alsóausztriai területre utal. Amennyiben akadtunk is távolabbi területek (Nürnberg: 46., 52., 58.) kereskedőivel fennálló kapcsolatok nyomaira, ezek arról tanúskodnak, hogy ez ügyletek Bécs közvetítésével köttettek. — Becses adatokat nyújt továbbá e kötet a soproni városjog elterjedtségére, meglehetősen kiterjedt szerepet juttatva Sopronnak a városjogok családfáján. Megállapítható, hogy Kőszeg, Csepreg, Rohonc, Szombathely és Sárvár városok (407. sz.) s ezekhez fűződőn Doroszló és Vép községek is (175., 181.) a városjog szempontjából Sopronnal filiációs viszonyban állottak. Mindezek a várostörténet keretein belül tisztázható kérdések közelről érintik a történettudomány egyes szélesebbkörű ágazatait, amelyek azonfelül bőségesen gazdagodnak közvetlen adatokban is. A Sopron városától felvett