Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. Collegit et edidit Ludovicus Crescens Dedek. Tomus III. ab a. 1321. ad a. 1349. Strigonii / 250–256. o.

ISMERTETÉSEK 251 rendszeres és kimerítő, s különben is a közlés hűségének biztosítása szükségessé tette a másolatoknak az eredetiekkel való pontos egybevetését. Dedek tehát Knauz hagyatékától függetlenül újra hozzáfogott — főkép dr. Zákonyi Mihály, akkori országos allevéltárnok segítségével — az anyag rendszeres összegyűjtéséhez és lemásolásához. Átvizsgálták az esztergomi prímási és káptalani levéltárakon kívül az Országos Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum, a veszprémi püspökség és káptalan, a pozsonyi és szepesi káptalanok, Pozsony megye és Pozsony város s a pozsonyi szt. ferencrendi konvent levéltárait. A nyitrai káptalani, valamint a Batthyány-család köpcsényi és az Erdődyek galgóci levéltárának szintén tervbe vett átkutatását s a Pozsony város és a szepesi káptalan levéltárából kijelölt oklevelek lemásolását, sajnos, meggátolta az 1918. évi összeomlás; pedig ezek a levéltárak is kétségkívül sok értékes darabot szolgáltattak volna a kötethez, amelyek közül Dedek az előszóban névszerint is felemlíti a szepesi káptalan levéltárának egy 14-63 m hosszú, a tárcafői főesperesség iránt az esztergomi érsek és az egri püspökség közt folyt perre vonatkozó oklevelét. Mindezen veszteségek ellenére is bámulatosan gazdag anyagot sikerült a szerkesztőnek Összegyűjtenie: A nagy negyedrétű, 719 lapra terjedő oklevéltár részint teljes szövegben, részint regesztában 975 oklevelet tartalmaz, és pedig néhány lapnyi pótlékot leszámítva, mind az 1321—1349. évekből. * Az itt említett 29 év három esztergomi érsek kormányzásának idejét öleli fel. Az első a Piastok fejedelmi családjából származó Bolesló tosti herceg, Kázmér beutheni és tescheni herceg fia s I. Károly magyar királynak első neje, Mária révén sógora, aki kétségkívül magas rokonságának köszönhette, hogy krakói kanonokból — noha még csak diakon volt — esztergomi érsekké választották. A káptalani választás így is nehezen ment, mert a kanonokok egy része sokáig vonakodott a király kívánságát teljesíteni. Végre is electorokat választottak, akik per viam compromissi Bolesló személyében megegyeztek. Feltűnő ezek után, hogy az új érsek, habár a megválasztást elfogadta, nem sietett a pápai megerősítést kieszközölni s csak 1321 őszén érkezett meg Avignonba XXII. János pápához, amikor III. Miklós pápa rendelete értelmében a választás már érvényét vesztette volt. A bajon a pápa oly módon segített, hogy Boleslót ő nevezte ki esztergomi érsekké s fel is szenteltette; Bolesló azonban