Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. Collegit et edidit Ludovicus Crescens Dedek. Tomus III. ab a. 1321. ad a. 1349. Strigonii / 250–256. o.

ISMERTETÉSEK. Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. Collegit et edidit Ludovicus Crescens Dedek. Tomus III. ab a. 1321. ad a. 1349. Strigonii, typis Gustavi Buzárovits. 4° VIII, XXII, 779 p. cum XII. tabulis. Csernoch János, Magyarország hercegprímása a múlt év folyamán ünnepelte ötven éves jubileumát annak, hogy mint az esztergomi egyházmegye klerikusa, áldozó pappá szenteltetve megindult azon a pályán, melyen egyre feljebb haladva, az ország legelső főpapi székébe emelkedett. Ugyancsak ötven esztendeje volt 1924-ben, hogy Simor János hercegprímás Knauz Nándor szerkesztésében megindította az esztergomi egyházmegye oklevéltárának, a Monumenta Ecclesiae Strigoniensisnek kiadását. A nagyjelentőségű vállalkozás azonban, melyet a tudományos világ annak idején méltó elismeréssel fogadott, s mely történetírásunknak eddigelé is kitűnő szolgálatokat tett, a nagyórdemít szerkesztő elhalálozása folytán alig jutott tovább a kezdetnél, amennyiben már a II. kötettel 1882-ben megakadt. Több mint három évtizednek kellett elmúlnia, mire Csernoch János, már mint hercegprímás, újra felkarolta az ügyet és Dedek Crescens Lajost, a budapesti Egyetemi könyvtár volt custosát esztergomi kanonokká történt kineveztetése után az oklevéltár folytatásával megbízta. Alig fogott azonban az új szerkesztő a munkához, kitört a világháború s az ennek nyomában járó forradalmi események és gazdasági leromlásunk hosszú ideig megakadályozták a már kész újabb kötet kinyomatását, míg végre is a bíboros hercegprímás — aranymiséjének emlékét ezzel is megörökítendő — meghozta a kiadással járó áldozatot s a szintén jubiláló Monumenta Ecclesiae Strigoniensis harmadik kötetét letette a magyar történetkutatók asztalára. Ami a hatalmas kötet anyagát illeti, annak nemcsak sajtó alá rendezése, hanem összegyűjtése is legnagyobb részben a szerkesztőnek, Dedek Crescens Lajosnak érdeme. Mert, habár Knauz Nándor után maradtak is hátra a mostani kötetre szánt oklevélmásolatok, a gyűjtés nem volt