Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A török oklevelek nyelvezete és forrásértéke / 206–224. o.

A TÖKÖK OKLEVELEK NYELVEZETE É.N FOKRÁSÉBTÉKE 211 kívül a közlés formájának változása okozott időnkint megújuló nehézségeket. Már az egyes írásbeli műfajok elnevezése jelzi az arányt, melyben a három nyelv — az arab, perzsa és török — a különböző műfajok elnevezéséhez és ebből következtetőén nyelvük összetételéhez hozzájárult. Meg kell azonban jegyezni, hogy az arab elemek legnagyobb részben nem közvetlenül, hanem perzsa csatornán át kerültek az oszmanlitörök hivatali nyelvbe; ezt az állítást maga az oszmanüitörök nyelv igazolja azzal, hogy megengedi az arab kifejer zéseknek perzsa és török nyelvi szabályok szerinti használatát is (ahogy a perzsa nyelvből eltanulta); viszont a perzsa kifejezéseknek az arab nyelvtan szerint történő kapcsolását — mivel sehol nem látta — szabálytalannak tartja: a szókincs arab elemei tehát nem közvetlen hatás eredménye. Arab eredetű műfajnevek: hurof, kjägid, sahife, tezkere, vesika, varaka, mektob, kitäb, temessük, izn, fiam, hödzet, hatt, telhis, ard, ard"

1 hal, sttret, tahvil, hükm, emr, kä'ime, defter, berät, nisän, tevki'. Ügy ezek, mint szóösszetétel által képezett alfajaik mellett többnyire arab díszítőjelzőket használtak. Perzsa eredetű a fermän és näme; mindkettőnek nagyszámú változatát jobbára arab szavak összetételével fejezték ki: 'ahd-näme ('felséglevél, nemzetközi szerződés*), feth-nsme ('győzelmi jelentés*), sulh-näme ('békeszerződés*), 'ubadijetnäme ('hódoló levél*), hulüs-näme ('tisztelgő levél'), do'änüme ('magasztaló levél'), telhis-nEme ('nagyvezéri előterjesztés*), iltimSs-näme ('kérvény'), dzeväb-näme ('válasz'), tehnijet-name ('rendelet, intézkedés'), idzäzet-näme ('engedély'), vekalet-näme ('megbízólevél'), i'timäd-näme ('hitlevél'), 'özr-näme ('engesztelőiével'), sifä'at-nüme ('ajánlólevél');, mohabbet-näme ('baráti levél'), tebrik-näme ('üdvözlőiével'), esetleg idäfettel: näme"* hümäjun ('felséglevél'). Török eredetű csak a bujuruldi ('rendelet') és a XVI. század folyamán elavult jazi ('írás, levél'); néhány összetételben az egyik tag török : vére kjägidi ('hitlevél'), jol tezkeresi ('útlevél'). Miként az egyes oklevélfajok, úgy az oklevélrészek elnevezése és nyelvi sajátságai is a perzsák által közvetített arab nyelvi befolyást tükröztetik vissza nagyobb mértékben. A török oklevelek invokációja (da'vet) mindig arai} nyelvű, akár egyetlen szóból, akár hosszabb kifejezésből áll, 14*